RadioAstron (2. rész: A program átalakulása)
(Rovat: Orosz tudományos műholdak, Távoli világok kutatói - 2008.10.31 06:00.)

A sokáig halogatott orosz űr-VLBI műhold megvalósítása az ezredforduló tájékán lelassult. Később a program jelentősen átalakult, de sosem állt le!

Cikksorozatunk előző részében odáig idéztük fel a már az 1980-as években tervezni kezdett RadioAstron rádiócsillagászati műhold történetét, hogy a fedélzeti műszerek egy része a 90-es évek elejére elkészült. Akadtak azért műszaki problémák. Lassan haladt például az antenna elemeinek gyártása. A 10 m-es átmérőjű paraboloid antennát rendkívül szilárd, de lehetőség szerint könnyű szénszálas anyagból készítették. Az antenna összecsukva jut a Föld körüli pályára, ott kell „legyezőszerűen” kinyitni. Ezért 27 darab külön „szeletből” áll össze. Az első tesztek szerint a szegmensek konstrukciója nem volt sikeres. A kinyitott antennának ahhoz, hogy a legrövidebb 1,3 cm-es hullámhosszon is jól üzemeljen, milliméter alatti pontossággal kell tartania az ideális forgási paraboloid alakot, még akkor is, ha az űrben az egyik fele ki van téve az erős napsugárzásnak, a másik viszont árnyékban marad.

A RadioAstron antennájának addig elkészült első három szegmensét 1994-ben az ESA technológiai központjában (ESTEC, Hollandia) tesztelték. (Kép: ASC / ESA)

A műhold fejlesztése a Szovjetunió felbomlását követő, és az egész orosz űrkutatást mélyen érintő gazdasági válság hatására lassult le. A támogatás éppen elegendő volt arra, hogy a projektet életben tartsák. Ez Nyikolaj Kardasov akadémikus személyének volt köszönhető, aki kezdettől fogva vezette a RadioAstron programját. Mindeközben mélypontjára jutott a nemzetközi együttműködés: a már elkészült berendezéseknek lejáróban volt a „szavatossági ideje”, és lehetetlenné vált a szükséges feladatok ütemezése is.

Ez az időszak egy lényeges változtatást is hozott. A műhold tervezett pályáját ugyanis úgy módosították, hogy az a Földtől igen nagy távolságra, kb. 340 ezer km-re is eljusson. Az elnyúlt, 9,5 napos periódusú pálya nem váltotta ki a nemzetközi szakmai közösség osztatlan lelkesedését, ez ugyanis kedvezőtlen a jó minőségű rádió-interferométeres képalkotás szempontjából. Így a RadioAstronból inkább „felfedező” űrcsillagászati eszköz lett, amely az égboltnak csak a leginkább kompakt rádióforrásaira vadászik majd. A koncepcióváltás összefüggött azzal is, hogy időközben megvalósult a japán űr-VLBI program, ezért már nem tűnt eléggé ambiciózus célnak annak a többé-kevésbé hasonló megismétlése.

Az utóbbi években az orosz gazdasággal együtt az orosz tudományos űrkutatás is megerősödött. Ennek egyik első jele lehet a régóta várakozó RadioAstron most 2009-re ígért indítása. A hosszú évek során nem csak a tervezett pálya változott, de szinte az egész műhold kicserélődött. Legközelebb megismerkedünk az „új” RadioAstron programmal.

(Folytatjuk!)