GLONASSZ-K: a modernizáció lassan folytatódik
(Rovat: Orosz alkalmazási holdak, Navigáció és térképészet - 2014.12.01 08:30.)

Az orosz navigációs műholdrendszer új sorozatának első darabja még 2011 februárjában indult, a második most vasárnap.

Pontosabban a starthelyen, az észak-oroszországi Pleszeckben már hétfőt írtak. De maradjunk a hivatalos, világidőben értendő dátumnál: a második GLONASSZ-K műhold egy Szojuz-2.1b hordozórakétával startolt, november 30-án 21:52-kor. (Magyar idő szerint ekkor egy órával volt több, 22:52). Az orosz hadsereg kezelésében levő, az amerikai GPS-hez hasonló szerepet betöltő, teljes kiépítésében 24 elemű navigációs műholdrendszert ezúttal nem a megszokott M sorozatú űreszközzel, hanem a modernizált K sorozatba tartozó műholddal frissítik. A 850 kg-os új űreszköz lényegesen, 565 kg-mal kisebb tömegű, mint a régebbi darabok. Így felbocsátása is költségkímélőbb. Még fontosabb, hogy tervezett élettartama 10 év, a régi M sorozatú holdak 7 évével szemben. A tömegben és a várható működési időben elért javulás főleg annak tudható be, hogy az érzékeny elektronikus berendezések a GLONASSZ-K holdaknál – az M sorozatú űreszközökkel ellentétben – már nem igényelnek hermetizált tárolóhelyet a fedélzeten, a világűrbeli vákuumban is képesek működni.

Egy GLONASSZ-K műhold a pályán. (Fantáziakép: Roszkoszmosz)

További fejlesztés a GLONASSZ-K-nál a nagyobb hatásfokkal működő napelemrendszer, a felhasználók felé sugárzott többféle navigációs jel, és a nemzetközi KOSZPASZ-SARSAT műholdas keresési és mentési rendszerbe illeszkedő fedélzeti vevő és jeladó berendezés. Ennek segítségével például bajba jutott hajók vagy repülőgépek tudnak műholdas közvetítéssel gyors segítséget kérni. A GLONASSZ modernizálása azonban az eredeti tervekhez képest hosszú éveket késik. Már a 2011-ben felbocsátott első K sorozatú műhold is késve indult, de működése közben egy sor műszaki hibára derült fény.

A most felbocsátott űreszközt a Szojuz-2.1b rakétára szerelt Fregat gyorsítófokozat először 212 és 241 km között változó magasságú átmeneti pályára helyezte. Később egy újbóli beindításával elnyúlt ellipszispályát alakított ki, majd annak 19 145 km-es magasságú földtávoli pontjában harmadszor is működésbe lépett. Ekkor érte el a műhold a számára kijelölt 19 140 km magas körpályát. A műhold a startot követő mintegy három és fél órával önállósult, leválva a Fregat végfokozatról.