Orion: először az űrben!
(Rovat: Orion, Ares, SLS - 2014.12.06 08:30.)

Az eredetileg tervezett napon semmi, a rákövetkezőn viszont minden összejött a NASA és a Lockheed Martin csapatának.

A 2014-es év egy szép sikerrel zárul az amerikai űrhajózás számára. Az Orion megjárta a világűrt, az Apollo és a Shuttle utóda színre lépett.

Az indítóállás környezetében felélénkülő szél, valamint a Delta-4 Heavy hordozórakéta üzemanyagrendszerében észlelt kisebb rendellenesség nem tette lehetővé, hogy a terveknek megfelelően 2014. december 4-én történjen meg az Orion MPCV (Multi-Purpose Crew Vehicle) első orbitális tesztrepülése, gyakorlatilag az új űrhajótípus debütálása a világűrben. Ezzel szöges ellentétben a rákövetkező napon, december 5-én semmi nem hátráltatta az indítást, keleti parti idő szerint reggel 7 óra 5 perckor, pontosan az előre meghatározott időpontban feldübörgött a Delta-4 Heavy három darab RS-68A jelzésű rakétahajtóműve. (Ekkor Magyarországon 13:05-öt mutattak az órák.)

Az elmúlt évtizedben kiforrt Delta-4 Heavy hordozó ezúttal sem okozott csalódást, az Orion űrkabinjának megfelelő pályára állítása rutinfeladatnak bizonyult a United Launch Alliance (ULA) által gyártott rakéta számára. (Kép: Tim Dodd / SpaceflightNow.com)

Az Exploration Flight Test-1 (EFT-1) hivatalos elnevezésű tesztindítás az Orion legénységi kabinjának (Crew Module, CM) űrbéli körülmények közötti üzemeléséről volt hivatott adatokat szolgáltatni az űrhajót fejlesztő mérnökcsoport számára. (A kabin tekintetében az amerikai Lockheed Martin, a később hozzáadásra kerülő kiszolgálóegység viszonylatában az európai Airbus a fővállalkozó.) Elsősorban az űrhajó irányítórendszerét, a mentőrendszert, a hővédelmet és szeparációs rendszereket kívánták „éles körülmények között” tesztelni. Több mint 1200 darab szenzort telepítettek az űrkabinon a kulcsfontosságú adatok összegyűjtésére. Az Orion első útja a világűrbe négy és fél órásra, két Föld körüli keringésre lett tervezve.

A NASA TV élőben közvetítette az új Orion űrhajó első startját, így nem csak a helyszínen lévők követhették valós időben az eseményeket. A felszállásra a Cape Canaveral-i légibázis 37B jelű indítókomplexumáról került sor.

Miután rendben lezajlott az alacsony Föld körüli pálya elérése, az első fordulót szintén probléma nélkül teljesítette az űreszköz. A második keringés kezdetén a Delta-4 Heavy utolsó fokozatának egyetlen RL-10 típusú rakétahajtóműve ismét beindult, hogy egy második „rohammal” a Van Allen-öveken is áthaladva, majdnem 42 éve űrhajó által el nem ért távolságba, a Föld felszínétől számított 5800 kilométerre repítse az Orion kabinját.

Mivel még nem voltak emberek a fedélzeten, az Orion kabinjában elhelyezett automata kamerák örökítették meg a Föld látványát... (Kép: NASA TV)

A legkomolyabb „nyúzópróba” azonban csak ezután következett, a Föld légkörébe történő nagysebességű visszatéréssel, amikor is több mint 32 ezer km/órás sebességgel robbant az űrkabin bolygónk légkörébe. Az űrhajó ezt a fázist is sikeresen teljesítette, és fékezőernyő-rendszer is tökéletesen működött. A kabin keleti parti idő szerint 11 óra 29 perckor, magyarországi idő szerint 17:29-kor csobbant a Csendes-óceánon. Az EFT-1 teljes sikerrel zárult, 2014. december 5-e hivatalosan is az Orion MPCV „születésnapjaként” vonulhat be az űrhajózás történetébe.

Az első, világűrt megjárt Orion űrkabin a Csendes-óceán vizén ringatózik. A NASA és a Lockheed Martin csapata a USS Anchorage fedélzetén várta az űrkabin vizet érését, hogy aztán megkezdhessék a feladatát nagyszerűen végrehajtó űreszköz kihalászását az óceánból. (Kép: NASA TV)