Az első hírek a New Horizons elrepüléséről
(Rovat: New Horizons, Távoli világok kutatói , Amerika és az űrcsillagászat - 2019.01.01 16:45.)

A földi irányítók megkapták az első rádiójeleket a távoli Kuiper-öv kisbolygója mellett ma elszáguldó űrszondától.

Az amerikai New Horizons január 1-jén, magyar idő szerint 6:33-kor volt a legközelebb a 2014 MU₆₉ jelzésű (informális nevén Ultima Thule) kisbolygóhoz. Ahogyan azt tegnapi cikkünkben is megírtuk, ekkor még semmit nem lehetett tudni a látogatás sikeréről. A New Horizons mostani 6,62 milliárd km-es távolságából ugyanis 6 órára és 8 percre van szüksége a rádiójeleknek, hogy eljussanak a földi követőantennákig (pontosabban a NASA spanyolországi, Madrid melletti 70 m-es rádiótávcsövéig). Ráadásul a legnagyobb közelség előtt, alatt és után az űrszonda természetesen a célpontja vizsgálatával volt elfoglalva. Fedélzetén levő 2,1 m átmérőjű kommunikációs antennáját csak közel 4 óra elteltével fordította a Föld irányába és kezdte meg az első bejelentkezését.

Az elrepülés geometriájának nem méretarányos vázlata. A kisbolygó kb. 20 km-es méretével szemben az űrszonda pályája mintegy 3500 km-re húzódott tőle a legnagyobb közelség idején. Jobbra a Napnak és a Földnek (és persze a New Horizons érkezésének) az iránya. A pályaíven az osztások 1 percnek felelnek meg. (Kép: NASA / JHU APL)

A New Horizons űrszonda LORRI (Long Range Reconnaissance Imager) kameráját előzetesen úgy programozták, hogy összesen 1500 képet készítsen az egyszeri és megismételhetetlen elrepülés néhány órája alatt. A Napot közel 300 év alatt megkerülő 2014 MU₆₉ a legtávolabbi égitest, amelyet alkalmunk nyílik közelről megvizsgálni űreszközzel. Csak 2014-ben fedezték fel a Hubble-űrtávcsővel, amikor a New Horizons már javában úton volt és a Plútó felé tartott. Apró mérete és óriási távolsága miatt szinte alig rendelkeztünk róla előzetes ismeretekkel. A hozzávetőleges méretén túl annyit lehetett tudni, hogy színe vöröses, alakja pedig vagy elnyúlt, vagy akár két különálló, egymással szinte érintkező darabból áll.

A New Horizons színes kamerája, a részecskedetektorok és az ultraibolya spektrométer is a kisbolygót figyelte az elrepülés alatt. Mivel a kis égitest pozícióját csak bizonytalanul tudták, a műszerekkel több sávban kellett letapogassák a környékét. Eközben a manőverezésre használt hajtóművek segítségével úgy változtatták az űreszköz térbeli helyzetét, hogy közben a műszerek folyamatosan a célra tarthassanak.

Az összes adat és kép Földre sugárzására még 20 hónapot kell várni. Hétköznapi mértékkel a kb. 7 gigabájtnyi adat nem tűnik túlságosan nagynak, de figyelembe kell venni a csupán kb. 1 kilobites másodpercenkénti adatátviteli sebességet és a kommunikációra rendelkezésre álló korlátozott kapacitást és időt is.

Mindenesetre a várva várt első bejelentkezés mostanra már megjött. A magyar idő szerint délután fél 5 tájban beérkezett telemetriai információ szerint az űrszonda rendben van (vagyis nem tette tönkre mondjuk egy törmelékdarabbal való ütközés) és az elrepülés alatt a terveknek megfelelően gyűjtött adatokat.

Frissítés 17:40-kor:
A magyar idő szerint este fél 6-kor kezdődött, most is folyó sajtótájékoztató alkalmával a projekt irányítói beszámoltak az űrszonda állapotáról, és bemutattak egy képet, amelyen a kisbolygó még a legnagyobb közelség előtt látható. Ne okozzon csalódást, hogy itt még csak kevés részlet látható a 2014 MU₆₉ szerkezetéről, de már ez is elég érdekes. Lesznek még nagyobb felbontású képek is, de türelem, csak holnaptól kezdve láthatjuk majd azokat!

A méretskála 10 mérföldet, kb. 16 km-t mutat, az égitest alakja egy földimogyoróhoz hasonló. E felvétel alapján még mindig nem lehet eldönteni, hogy egy darabból vagy kettőből áll-e. (Kép: NASA TV)