„Indiai GPS”: hamarosan startol az első hold
(Rovat: Navigáció és térképészet, India a világűrben , A nemzetbiztonságért - 2013.06.29 07:15.)

India is csatlakozik azoknak a táborához, akik saját navigációs műholdrendszert építenek ki.

Kezdetben volt az amerikai GPS (NAVSTAR Global Positioning System). Ez persze még most is van és emberi számítás szerint lesz is: lényegében az egész világon elterjedten használják hely- és időmeghatározásra, navigációra. Manapság a GPS vevők legegyszerűbb változatai már viszonylag hétköznapi mobil távközlési eszközökbe is be vannak építve. De ezen túl is, a műholdas helymeghatározás a modern társadalom mindennapjaiban nélkülözhetetlenné vált, a jármű-navigációtól és flottakövetéstől kezdve a földmérési munkákon át a bankautomatás tranzakciókig, ahol a pontos időbélyeget a GPS segítségével szinkronizált rendszer szolgáltatja. A GPS űrszegmense egyszerre 24, a Föld körüli pályasíkokban egyenletesen elosztott, speciálisan kódolt rádiójeleket sugárzó műholdakból áll. Alapelve, hogy a horizont felett adott pillanatban más-más irányokban látszó műholdak jeleit feldolgozni, azok futási idejét meghatározni képes vevőberendezések valós időben kiszámítják a vevő pillanatnyi helyzetét. A GPS műholdak kb. 20 ezer km magasan (ún. közepes magasságú pályákon), nagyjából fél napos periódussal kerülik meg bolygónkat.

Ha ilyen jól működik és ennyire elterjedt, akkor mi a baj a GPS-szel, hogy mégis mindenki saját műholdrendszert akar? Az oroszoknak ott van a mostanra már teljesen kiépült GLONASSZ, a kínaiak gőzerővel fejlesztik a Compass rendszert. Ezek közös sajátossága – a működési elv, a használt frekvenciasávok, és jórészt a közepes pályamagasság mellett – az, hogy működtetésük katonai kézben van. Az európai Galileo az első globális műholdas navigációs rendszer – egyelőre még csak négy, de néhány éven belül sokkal több működő holddal –, amely polgári irányítás alatt épül ki és üzemel majd. A függetlenedési szándék egyik oka tehát stratégiai: nehogy a másik egyszer egy kritikus pillanatban kikapcsolja a maga rendszerét. (Ennek persze igen kicsi a gyakorlati esélye, hiszen így nem csak az „ellenség” navigációját lehetetlenítenék el.) A másik ok gazdasági, ugyanis a műholdas helymeghatározó eszközök gyártásának, a számos alkalmazási területnek a piaca töretlenül fejlődik világszerte. A jó üzletből senki sem szeretne kimaradni.

Az indiaiak IRNSS (Indian Regional Navigational Satellite System) rendszere a kiépítés küszöbére érkezett, első műholdjának startját július 1-jére tervezik. Az IRNSS-1A jelű űreszközt még hat követi majd a közeljövőben, egészen a G betűjelig. Amint a neve is utal rá, az indiai rendszer nem globális, vagyis az egész Földet lefedő, hanem regionális lesz. Célja az indiai szubkontinens és szárazföldi környezete, valamint az Indiai-óceán területének kiszolgálása. Az indiai (polgári) űrügynökség (Indian Space Research Organisation, ISRO) által megvalósítandó rendszer, ha majd kész lesz, 10-20 m-es pontosságú helymeghatározást tehet lehetővé. Mivel a rendszer regionális, a műholdpályákat úgy kellett megválasztani, hogy az űreszközök mindig megfigyelhetők legyenek az adott térségből. Így a műholdak keringési ideje 1 napos lesz. Egy részük (3 műhold) az Egyenlítő fölött, geostacionárius pályán (a földfelszínről nézve álló helyzetben) kering, más részük geoszinkron pályákon, amelyek síkja elér az Egyenlítő síkjától. Ez utóbbiak az égen „nyolcas alakokat” írnak le. A japánok regionális navigációs műholdrendszere, a QZSS (Quasi-Zenith Satellite System) – amely azonban nem teljesen önálló, hanem az amerikai GPS kiegészítésére szolgál – hasonló pályán keringő holdakon alapul.

Az IRNSS tervezett lefedettsége. (Kép: Wikimedia Commons)

Az 1425 kg-os tömegű IRNSS-1A a sriharikotai bázisról emelkedik majd a magasba, PSLV hordozórakétával. A többiek 2015 végéig mind pályára állnak. Többek közt az indiai légtérben tartózkodó repülőgépek, az óceánon közlekedő hajók, az utakon haladó járművek használják majd a helymeghatározó szolgáltatásokat. Természetesen az indiai hadsereg is a nagy felhasználók között lesz, ők külön kódolt jelekkel még nagyobb pontosságot is el tudnak érni, mint a civilek. Az IRNSS-nek – ahogy a többi műholdas navigációs rendszernek – is csak az egyik fontos része a műholdflotta. A Földön irányító központra, követőállomásokra, a jelek minőségét folyamatosan ellenőrző vevőállomásokra, az ezeket összekötő adatátviteli rendszerre van szükség.

India „navigációs függetlenségének” kialakítása egy olyan jelentős űrtevékenység folytatása, amelynek során 1975 óta eddig már közel 70 műholdat indítottak. Közöttük távközlési, műsorszóró, földmegfigyelő, meteorológiai és tudományos űreszközök is találhatók. India a saját navigációs műholdrendszer révén azt is reméli, hogy nő az ország nemzetközi elismertsége. Az űrszektor fejlesztését pedig általában véve kitűnő befektetésnek tartják a jövőbe.