A NASA irányt vált (?)
(Rovat: Minden jó, ha a vége jó... - 2003.09.17 16:13.)

Amint az várható volt, a Columbia tragédiájának okait feltáró jelentést élénk érdeklődés és parázs vita fogadta. A legfontosabb kérdéssé a hogyan tovább vált. Tekintve, hogy a világ űrtevékenységének oroszlánrészét a NASA végzi, nem mindegy, hogy merre tart az amerikai űrkutatás.

A Gehrman-jelentés egyik legfőbb megállapítása, hogy a balesetet nem (csak) egy elromló alkatrész okozta, hanem az amerikai űrkutatás egész vertikumát érintő szervezeti-szervezési probléma. Amerikának „nincs egységes jövőképe az emberes űrrepülésekkel kapcsolatban”, vonja le a legmesszebb mutató következtetést a bizottság, mely mondat rengeteg munkát fog adni a közeljövőben NASA mérnöktől szenátorig bezárólag. A NASA jelenlegi eszközparkja (elsősorban a Space Shuttle rendszer) ugyanis a Nemzetközi Űrállomás építésének befejeztével szinte munka nélkül marad, mivel távolabbi célok eléréséhez elégtelen az űrsiklók „tudása”.

Szinte a jelentés pillanatában napvilágot látott egy bennfentes véleménye az egyik amerikai űr-website-on, miszerint: „…a NASA-nak megvan a jövőképe, inkább a nemzetünknek van szüksége új szemüvegre…” A tudósok egyetértésével messzemenően találkozó célt is megfogalmazta a cikkíró: Irány a Mars! Ez egyben felhívásként is felfogható a kongresszusi képviselők számára, akik éppen a NASA 2004. évi költségvetésének kiszámítása felett vitáznak. Az amerikai űrprogram elé tűzendő célok megváltoztatásának a Kongresszusban is vannak hívei, akik most egy új törvényt, az Űr Felfedezések 2003. évi Törvényét szeretnék elfogadtatni képviselőtársaikkal. A törvény végcélja érdekes módon egybecseng a tudósok óhajával, mivel végcélként ez is a Mars emberekkel történő felfedezését célozza meg. A törvénytervezet által megfogalmazott célok a következők lennének:
1. A törvény beiktatásától számítva 8 éven belül készüljön el egy többször felhasználható űreszköz, amely alkalmas arra, hogy utasait eljuttassa a Föld körüli pályáról az L1 és L2 jelű Nap-Föld Lagrange pontokba, a Föld-Hold Lagrange pontokba és vissza.
2. További két éven belül alkalmassá kell tenni az új űreszközt, hogy embereket szállítson Föld körüli pályáról egy földközelbe kerülő aszteroidával történő randevúhoz.
3. 15 évvel a törvény elfogadása után az újrafelhasználható űreszközt képessé kell tenni, hogy embert juttasson Hold körüli pályára, majd onnan a holdfelszínre és vissza, valamint részt kell tudni vegyen egy holdi lakó- és kísérleti bázis telepítésében.
4. A törvény beiktatásától számított 20 éven belül a többször felhasználható űrhajót képessé kell tenni, hogy embereket juttasson Mars körüli pályára, majd a Mars egyik holdján létrehozandó állomásra, végül a Mars felszínére és vissza.

A fenti törvényjavaslat elfogadásával Amerikának egycsapásra lenne határozott jövőképe az űr további felfedezésével kapcsolatban, melynek persze mindenképpen lesznek költségvetési gátjai. Az egy-két hónappal ezelőtti közvéleménykutatások szerint ugyanis az egyszerű amerikai állampolgár nem szeretne többet adózni azért, hogy a NASA több forráshoz jusson, ezért a fenti program teljesítéséhez a politikusoknak még választóikat is meg kell győzni, hogy a kellő források rendelkezésekre álljanak. A források megtalálásának másik módja a nemzetközi kooperáció. Maga a tervezet is konkrétan megfogalmazza a nemzetközi összefogás szükségességét, ám a legegyértelműbben mégis az a finom áthallás jelzi a szándékot, ahogy az amerikai tervezet „menetrendje” szinte megegyezik az európai Aurora program emberes űrrepülési elképzeléseinek időrendjével (az ESA is 2020 körülre tervezi a holdra való emberi visszatérést és 2025 körülre a Marsi leszállást).

A törvénytervezet bátor céljai – visszatérés a Holdra, egy kisbolygó meglátogatása, végül a marsi leszállás – régen meglévő célok, de elsősorban (és mindenekelőtt) az emberes repülésekre koncentrálnak. A Dan Goldin elnöksége alatt meghirdetett „Olcsóbban, Jobban, Gyorsabban” program óhatatlanul is eltolta a NASA tevékenységét az „olcsóbb” űrszondás expedíciók irányába, az amerikai Kongresszus elé terjesztendő elképzelés azonban újra az emberes tevékenység felé fordítja a NASA kormányrúdját. Ha a NASA elszánja magát a Marsra, akkor a rendelkezésre álló pénzügyi források szűkössége miatt a prioritás egyértelműen az emberes repüléseké lesz, az „űrszondásoknak” pedig szükségképpen a maradékokból kell gazdálkodniuk majd.

Dancsó Béla