Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu) | |||
A NASA irányt vált (?) Amint az várható volt, a Columbia tragédiájának okait feltáró jelentést élénk érdeklődés és parázs vita fogadta. A legfontosabb kérdéssé a hogyan tovább vált. Tekintve, hogy a világ űrtevékenységének oroszlánrészét a NASA végzi, nem mindegy, hogy merre tart az amerikai űrkutatás. A Gehrman-jelentés egyik legfőbb megállapítása, hogy a balesetet nem (csak) egy elromló alkatrész okozta, hanem az amerikai űrkutatás egész vertikumát érintő szervezeti-szervezési probléma. Amerikának „nincs egységes jövőképe az emberes űrrepülésekkel kapcsolatban”, vonja le a legmesszebb mutató következtetést a bizottság, mely mondat rengeteg munkát fog adni a közeljövőben NASA mérnöktől szenátorig bezárólag. A NASA jelenlegi eszközparkja (elsősorban a Space Shuttle rendszer) ugyanis a Nemzetközi Űrállomás építésének befejeztével szinte munka nélkül marad, mivel távolabbi célok eléréséhez elégtelen az űrsiklók „tudása”.
Szinte a jelentés pillanatában napvilágot látott egy bennfentes véleménye az egyik amerikai űr-website-on, miszerint: „…a NASA-nak megvan a jövőképe, inkább a nemzetünknek van szüksége új szemüvegre…” A tudósok egyetértésével messzemenően találkozó célt is megfogalmazta a cikkíró: Irány a Mars! Ez egyben felhívásként is felfogható a kongresszusi képviselők számára, akik éppen a NASA 2004. évi költségvetésének kiszámítása felett vitáznak. Az amerikai űrprogram elé tűzendő célok megváltoztatásának a Kongresszusban is vannak hívei, akik most egy új törvényt, az Űr Felfedezések 2003. évi Törvényét szeretnék elfogadtatni képviselőtársaikkal. A törvény végcélja érdekes módon egybecseng a tudósok óhajával, mivel végcélként ez is a Mars emberekkel történő felfedezését célozza meg. A törvénytervezet által megfogalmazott célok a következők lennének:
A fenti törvényjavaslat elfogadásával Amerikának egycsapásra lenne határozott jövőképe az űr további felfedezésével kapcsolatban, melynek persze mindenképpen lesznek költségvetési gátjai. Az egy-két hónappal ezelőtti közvéleménykutatások szerint ugyanis az egyszerű amerikai állampolgár nem szeretne többet adózni azért, hogy a NASA több forráshoz jusson, ezért a fenti program teljesítéséhez a politikusoknak még választóikat is meg kell győzni, hogy a kellő források rendelkezésekre álljanak. A források megtalálásának másik módja a nemzetközi kooperáció. Maga a tervezet is konkrétan megfogalmazza a nemzetközi összefogás szükségességét, ám a legegyértelműbben mégis az a finom áthallás jelzi a szándékot, ahogy az amerikai tervezet „menetrendje” szinte megegyezik az európai Aurora program emberes űrrepülési elképzeléseinek időrendjével (az ESA is 2020 körülre tervezi a holdra való emberi visszatérést és 2025 körülre a Marsi leszállást).
A törvénytervezet bátor céljai – visszatérés a Holdra, egy kisbolygó meglátogatása, végül a marsi leszállás – régen meglévő célok, de elsősorban (és mindenekelőtt) az emberes repülésekre koncentrálnak. A Dan Goldin elnöksége alatt meghirdetett „Olcsóbban, Jobban, Gyorsabban” program óhatatlanul is eltolta a NASA tevékenységét az „olcsóbb” űrszondás expedíciók irányába, az amerikai Kongresszus elé terjesztendő elképzelés azonban újra az emberes tevékenység felé fordítja a NASA kormányrúdját. Ha a NASA elszánja magát a Marsra, akkor a rendelkezésre álló pénzügyi források szűkössége miatt a prioritás egyértelműen az emberes repüléseké lesz, az „űrszondásoknak” pedig szükségképpen a maradékokból kell gazdálkodniuk majd.
Dancsó Béla
| |||
|