A Merkúr részletes domborzati térképe
(Rovat: MESSENGER, Távoli világok kutatói - 2016.06.06 07:15.)

Bár a küldetés már egy éve befejeződött, most tették közzé a MESSENGER űrszonda felvételei és mérései alapján készített részletes digitális terepmodellt.

Az új, globális topografikus modell az egyike volt annak a három új terméknek, amelyeket a NASA bolygókutató szondái által gyűjtött adatok archiválásával és terjesztésével foglalkozó Planetary Data System (PDS) szervezet május elején közzétett. A MESSENGER szondát illetően ez volt a 15. és egyben utolsó adatkibocsátás. Ezzel együtt a MESSENGER több mint 10 terabájt adatot küldött a Merkúrról, beleértve a közel 300 000 képet, színképek millióit és számos térképi formában megjelenített adatot. Az óriási adatmennyiség elsősorban annak köszönhető, hogy a szonda küldetését (a Merkúr körüli keringési pályáról végzett adatgyűjtést) az eredetileg tervezett egy évről négy évre terjesztették ki.

A MESSENGER felvételei alapján készített új, az egész Merkúrra kiterjedő digitális terepmodell animációja. A színek a jobb oldali skála szerint az átlagos magasságtól való eltéréseket jelzik. (Forrás: NASA / U.S. Geological Survey / Arizona State University / Carnegie Institution of Washington / Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory)

Az új digitális terepmodell, amelynek elkészítéséhez több mint 100 000 felvételt használtak fel, kiegészíti a korábban, a lézeres altiméter mérései alapján készítettet, mert a szonda elnyúlt pályája miatt a magasságmérő csak az északi félgömbön és az egyenlítő vidékén tudott méréseket végezni, a déli félgömb mostanáig jórészt ismeretlen maradt. Az új terepmodell számos érdekességet tartalmaz. Kiderült például, hogy a Merkúr legmagasabb pontja 4,48 kilométerrel emelkedik az átlagos bolygófelszín fölé, míg a Rahmanyinov-medencében található legmélyebb pont 5,38 kilométerrel van az átlagos felszín alatt.

A terepmodellel együtt tették közzé a Merkúr északi pólusa környékének új, minden korábbinál részletesebb térképét. Azt már a MESSENGER korábbi képein felfedezték, hogy a bolygónak ezt a részét kiterjedt lávatakaró borítja, amelynek a vastagsága helyenként a 1,5–2 kilométert is eléri. A területet azonban a Nap mindig lapos szögben világítja meg, a hosszú árnyékok viszont nehezen felismerhetővé teszik a kőzetek színét. Ezért a bemutatott képet öt különböző, keskeny sávú színszűrő együttes alkalmazásával készítették el.

A most közzétett térkép részlete a Merkúr északi vulkanikus síkságát mutatja. Jobbra lent a 291 km átmérőjű Mendelssohn becsapódásos medence látható, amelyet keletkezése után csaknem teljesen elöntött a láva. Attól balra nagy redős hátságok figyelhetők meg, ezek a láva kihűlésekor keletkezhettek. Ugyanitt a láva által elöntött, régebbi becsapódási kráterek körvonalai is kirajzolódnak. A képen a színeket úgy erősítették fel, hogy hangsúlyosabbá váljék az eltérő kőzettípusok közötti különbség. (Kép: NASA / Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory / Carnegie Institution of Washington)