A Merkúr, ahogy még sosem láttuk
(Rovat: MESSENGER - 2008.10.07 20:03.)

Október 6-án a MESSENGER ismét elrepült a legbelső bolygó mellett, és ismét fényképezett olyan területeket is, amelyeket még sosem láthattunk közelről. A képek ma érkeztek.

A Mariner-10 1974-ben és 1975-ben három alkalommal fényképezte közelről a Merkúr felszínét, de összesen csak kevesebb, mint a felét. Idén januárban a MESSENGER a fennmaradó részből kb. 20%-nyi bolygófelszínről küldött helyszíni felvételeket, most pedig újabb 30%-ról. Maga a legnagyobb közelség tegnap, magyar idő szerint 10:40 körül következett be, de a mintegy 1200 felvételnek a Földre sugárzása csak mintegy 21 órával később kezdődött. Az alábbiakban az elsőként nyilvánosságra hozott képekből válogatunk.

A nagylátószögű kamera képe az elsők között érkezett. Másfél órával a legnagyobb közelség után készült. A kép közepétől kicsit délre feltűnő a Mariner-10 által is „látott” Kuiper-kráter. Az ettől keletre fekvő terület nagy részének ez az első űrszondás képe. Az újonnan megismert felszín jellegzetességei azok a sugaras alakzatok, amelyek északról indulva egészen a Kuipertől déli irányba is folytatódnak. Látszólagos kiindulási helyük egy, közelről most először fotózott, viszonylag fiatal kráter. Ez, valamint a Kuipertől délkeletre, a bolygókorong pereme felé látszó hasonló alakzat korábban földi radarképekről volt ismert.

Ez a WAC egy részletgazdagabb, a legnagyobb közelség után 9 perc 14 másodperccel készült felvétele. Az itt látható legnagyobb becsapódásos eredetű alakzat (Polygnotus; fent, középtől kicsit jobbra) átmérője 133 km. A környékről 5 mozaikdarabban készült felvétel, mindegyikük 11 színszűrővel. A feltérképezett terület egy része egybeesik másik két fedélzeti műszerrel – a felszín összetételét vizsgáló spektrométerrel, valamint a lézeres magasságmérővel – lefedett felszíndarabokkal, így a későbbiekben részletes vizsgálatoknak vethetik alá.

A harmadik kép még a legnagyobb közelség előtt majdnem egy órával, 17 100 km távolságból készült, a keskeny látószögű kamerával (NAC). A felszíni felbontás a bolygókorong peremétől távolabb, a kép jobb felső sarkában kb. 500 m/pixel. (Képek: NASA / Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory / Carnegie Institution of Washington)

Az elrepülés elsődleges célja pályamódosító gravitációs hintamanőver volt, ami tökéletesen sikerült. Ugyancsak hibátlanul működött a szonda valamennyi mérőműszere. A friss adatok elemzése csak most kezdődött.