Walter Schirra: élt 84 évet
(Rovat: Mercury és Gemini, Az Apollo holdprogram - 2007.05.05 07:54.)

2007. május 3-án elhunyt Wally Schirra, az egyetlen olyan amerikai űrhajós, aki repült a Mercury, a Gemini és az Apollo űrhajón.

A NASA bejelentése szerint elhunyt a Mercury-űrhajósok újabb tagja, így immár kettőre fogyatkozott az Eredeti Hetek csapata. Wally Schirra 1923-ban született a New Jersey állambeli Hackensackban. Mérnöki tanulmányai után a Haditengerészet Akadémiájára jelentkezett, ahol pilótakiképzést kapott. Repülte a haditengerészeti légierő összes vadászgéptípusát, először repülőgép-hordozós pilótaként, majd tehetsége révén berepülőpilótaként. A kapitányi rangig vitte, amikor alapjaiban változott meg az élete a Mercury-program elindulásakor.

1959. április 19-én a nagyközönség elé állt az a hét ember, akit a legnagyobb titokban választottak ki 110 jelentkező közül, hogy ők legyenek az Egyesült Államok elő űrhajósai. Ezek az emberek kivétel nélkül berepülőpilóták voltak a három amerikai haderőnem egyikénél és kivétel nélkül emberfeletti egészségi állapotban voltak. Köztük volt Schirra kapitány is. A program célja az volt, hogy a szovjeteket megelőzve elsőként juttassanak embert az űrbe. Ez ugyan nem sikerült – Jurij Gagarin előbb jutott fel –, de a programot végigvitték.

Wally Schirra nem számított a legjobbnak az űrhajóscsoportban, ezért csak a program közepén jutott szóhoz. Az ötödik Mercury-repülés lett az övé. Sigma VII-nek keresztelt hajóján 1962. október 3-án hat Föld körüli fordulatot tett. A Sigma VII tisztán mérnöki repülés volt, az űrhajó képességeinek feltérképezésére, a repülési idő hosszabbításának technikai lehetőségeinek kipróbálására. A repülés teljes sikerrel zárult.

A NASA következő programja a holdutazások útjának kikövezésére szánt Gemini volt. A főként tekitélyelven működő rangsorban Schirra előkelő helyen állt. Elsőként a Gemini-3 tartalék parancsnokaként jelölték (ha valami baj történt volna a legtekintélyesebbnek számító Gus Grissommal, ő repülhette volna az első Gemini-küldetést). Ezt követően az űrhivatal jelölési szisztémája szerint két repülés kihagyása után a Gemini-6 parancsnokaként indulhatott az űrbe. A Gemini-6 igazi gyöngyszem volt: a világon elsőként próbálkozhattak az űrhajósok űrrandevúval. De Schirrának – és társának, Tom Staffordnak – nehéz dolga volt. Első alkalommal az indítóállásban várták a startot, de a randevú céltárgy, egy Agena rakéta felrobbant. Ekkor az ember nélküli céltárgy helyett a soron következő Geminit jelölték ki céltárgynak. A Gemini-7 sikeres startja után 1965. december 12-án Schirráékon volt a sor, hogy utánaeredjenek, de az újabb Gemini-start kudarcot vallott. A rakéta hajtóműve a start pillanatában leállt. Schirra ekkor kapta a „Nyugodtkezű” becenevet, mert nem húzta meg a katapultálásukat beindító kart, pedig a rakétájuk akár fel is robbanhatott volna. A hiba kijavítása után, három nappal később sikeres volt az újabb start és a Gemini-6 és -7 tökéletes űrrandevút mutatott be. Ez elsősorban Schirra érdeme volt, hisz az ő feladata volt az aktív űrhajó manővereinek irányítása.

A Gemini-programból az Apollo-programba vezényelte a NASA a már repült Gemini-parancsnokokat, így Schirrát is. A rangsor elején ismét két Mercury-űrhajós állt: Grissom és Schirra. A NASA Grissomot jelölte az első Apollo űrhajó berepülésére, Schirrára pedig ismét tartalékként számítottak. Az Apollo-1 tüze után – amelyben Grissom tragikus módon halálát lelte – Schirra lépett az űrhajóslista élére és így ő lehetett, aki az Apollo szűzfelszállásán parancsnokolta az új holdűrhajót. Az Apollo-7 11 napos küldetésén minden célt tökéletesen sikerült teljesíteni, Schirra és két társa – Don Eisele és Walt Cunningham – igazolta, hogy az Apollo képes lesz elérni a Holdat. Az Apollo-7 után nem repült többé, elhagyta a NASA kötelékét is (bár ha marad, nyilván ő lehetett volna az első ember a Holdon).

A NASA-karriert követően az üzleti életbe távozott az űrhivataltól – és a Haditengerészettől. Számos vállalat elnöke, felügyelő bizottságának tagja volt, de az 1976-os olimpiára kandidáló Denver város olimpiai előkészítő bizottságának is tagja volt, valamint számos társadalmi szervezet és alapítvány munkájában vett részt. Tevékenysége elismeréseként számos állami és katonai kitüntetés részese volt. Most, 84 évesen érte a halál.