A HRSC dícsérete, avagy a Mars Express, mint Európa büszkesége (2. rész)
(Rovat: Mars Express és Beagle-2, A Nap és bolygótestvéreink - 2006.02.02 08:04.)

Az utóbbi évek űrkutatásának vitathatatlan csúcsterülete a Mars felderítése. Miközben két-két amerikai szonda kutat a felszínen illetve a bolygó körül keringve, az első európai szondának is jut hely a felfedezésekben.

A Mars Express képei a kutatókat is megihletik. A rendkívül élethű színeket inkább „elrontják”: kék, zöld és sárga szűrőkön keresztül vizsgálva különböző rejtőző geológiai formációk jönnek elő. Például a Vallis Marineris falain megfigyelhető rétegződések, vagy a bolygó leheletfinom felhői, illetve a szinte állandóan változó sarki régiók fedik fel részleteiket.

Az északi sarki jégsapka 3D képe

Az adatok eddigi feldolgozása után már következtetések vonhatók le a vulkanizmusról, a gleccserekről és a vízről. A feltételezések szerint a vulkanizmus sokkal bonyolultabb rendszer, mintsem várható egy ilyen kicsi égitesttől. Jelek szerint akár néhány millió éve is lehetett még vulkáni aktivitás. Hol másutt is lelhetnénk vulkanikus jelekre, mint a hatalmas tűzhányók vidékén, a Tharsis régióban? Itt magasodik a Naprendszer eddig felfedezett részének legnagyobb hegye, és még két további testvére, hatalmas pajzsvulkánok, melyek a marsi kéreg egy forró foltja felett híztak ilyenné. A forró folt fölött lassan odébb sodródó kéreg meg-megáll a tektonikus erők hatására, és a feltörő láva lassan heggyé nő (a Földön Hawaii szigetei ilyen hegyek). A Mars Express képei a hatalmas pajzsvulkánok lejtőin és központi kalderáiban vulkáni kürtőkhöz hasonló képződményeket mutatnak. Ha ezek tényleg kürtők, az fiatal korra utal és ebből levonható a következtetés: a Marson nemrégiben is működött vulkán.

Ugyancsak a Tharsis vulkánok képein azonosítottak a tudósok egy fontos puzzle-darabkát, gleccsereket. Az egyenlítőitől a közepes szélességekig terjedő marsi vidékeken gleccserekre minden tekintetben emlékeztető formációk mutatkoznak. A feltételezések szerint az itt is, ott is feltűnő lejtőkön lecsúszó anyag vízjég alapú. Ráadásul még az is egybevág, hogy a leggyakoribb előfordulásuk azokban a magasabban fekvő egyenlítői régiókban jelentkezik, ahol légköri modellszámítások szerint a légáramlatokból hó kondenzálódik a felszínen. Más vizsgálatok a gleccserek korát szintén fiatalnak, néhány millió évesnek teszik. A nyomok pedig a gleccserek periodikus növekedéséről és visszahúzódásáról mesélnek. Ez marsi jégkorszakok és felmelegedések váltakozását, sőt a bolygó tengelyferdeségének változását is megmutatja nekünk.

A Naprendszer legmagasabb hegye, a marsi vulkáni és gleccsertevékenység vizsgálatának egyik középpontja. A szondának felülről megmutatkozó hegy (Olympus Mons, felső kép) hatalmas kalderája a számítógépen lenyűgöző méretű és hatású képződménnyé változik (lent).

Van azonban a Mars Expressnek egy egyedülálló képessége, ami még a szondához az elején cinikusan hozzáálló amerikaiakat is elképesztette. A HRSC kamera és az OMEGA spektrométer szimultán észlelésekre is képes. A kamera és spektrométer ilyenkor „ugyanoda néz”. A spektrométer által felfedezett ásványok előfordulási helyei csak foltok a Mars térképén, viszont összevetve a képekkel, rögtön azonosíthatók a „foltok” mögött megbúvó kanyonok, kráterek, völgyek, dombok. Így azonnal geológiai összefüggésbe helyezhetők a kémiai felfedezések. Ráadásul mindezt rögtön 3D-ben. Így sokkal könnyebben összerakható egy-egy terület geológiai fejlődéstörténetének modellje.

Egy 3 és fél milliárd éves, 150 km-es becsapódási nyom, melyben időszakos tó volt a múltban. A tó vize talán a balra lent látható völgyön, mint alkalmi folyómedren át folyt be a hatalmas medencében. A Holden-kráter sok tekintetben a Spirit felderítette Guszev-kráter testvére.

A Mars Express kamera/spektrométer párosának teljesítménye óriási hatást gyakorolt a NASA-ra. A már úton levő Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) az európai szonda megfigyelési módszerét fogja modellül használni. Az MRO HIRISE fényképezőgépe és CRISM spektrométere ironikus módon arra készül, amitől bő két éve gazdái még a szájukat húzták: duplikálni egy európai szonda vizsgálatait. Igaz mindezt a Mars Expressétől több mint tízszer jobb felbontással.

Viszont az első Mars-szondájával Európa egy csapásra felnőtté vált az űrkutatásban, eredményei előtt még a NASA is meghajol és mellőzve a nemzeti büszkeséget, hasznosítja azokat. Jim Head, a legendás holdgeológus szerint: „Nem megismételték [a Mars Express-szel] a NASA repülések kísérleteit. Kiegészítették őket”. (Képek: ESA; forrás: Sky & Telescope)