Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Mi várható 2021-ben? (2. rész)
(Rovat: Lássuk és halljuk egymást, Navigáció és térképészet - 2021.01.07 08:15.)

Milyen műholdas újdonságokra számíthatunk 2021-ben? Összeállítás a teljesség igénye nélkül.

Hagyományos évindító sorozatunk első részében az emberes űrrepüléssel kapcsolatos tervekből adtunk ízelítőt. Maradjunk még továbbra is a Föld körül, nézzük meg, milyenek lesznek a műholdas programok. Folytatódik az elmúlt években felerősödő tendencia, és egyre több apró piko-, nano- és mikroműhold jut majd pályára. Ember legyen a talpán, aki ezeket mind követni tudja majd. A sok kicsi azonban sokra megy: tovább épülnek a magáncégek fenntartásában üzemelő műholdseregek, például a Föld megfigyelésére vagy globális lefedettségű, szélessávú internetszolgáltatás nyújtására. Ez utóbbiak közül kétségtelenül a SpaceX Starlink rendszere a legismertebb és a leginkább előrehaladott állapotban levő. 2020-ban ütememesen állították alacsony Föld körüli pályára az újabb és újabb műholdadagokat, és 2021-re is lényegében minden hónapra terveznek egy-egy újabb felbocsátást Floridából, egyszerre kb. 60 műholddal, Falcon-9 rakétákkal. A konkurens OneWeb menetelését 2020-ban egy csődhelyzet hátráltatta ugyan, de kilenc hónapnyi kihagyás után decemberben ismét elindítottak 36 műholdat a kiépülő rendszerhez. A következő start február vége felé várható, ezúttal is az orosz távol-keleti Vosztocsnijból, majd az év során még számos OneWeb indításról számolhatunk majd be.


A 2020. decemberi OneWeb start a behavazott Vosztocsnijból, Szojuz-2.1b rakétával. (Kép: Arianespace)

A piaci igények, a verseny, az egyre több (kis) műhold megjelenése tovább hajtja a hordozórakéták fejlesztését. A fő cél a megrendelők igényeihez való rugalmas alkalmazkodás, a gyors rendelkezésre állás és persze a Föld körüli pálya elérése költségeinek számottevő csökkentése. Se szeri, se száma a kisebb rakétafejlesztéseknek, Amerikától kezdve Európán át egészen Kínáig. Tavaly helyett idén debütál például az indiai SSLV (Small Satellite Launch Vehicle). Az európai Vega-C első repülésén a hasznos teher az olasz LARES-2, egy lézeres távolságmérési „céltárgyul” szolgáló műhold lesz. A nagyobb hordozóeszközök közül 2021-re várható az amerikai ULA (United Launch Alliance) Vulcan rakétájának bemutatkozása, amely idővel felváltja az Atlas-5 és Delta-4 sorozatokat. Ugyancsak erre az évre csúszott az új európai Ariane-6 rakétatípus első startja. A japán Mitsubishi Heavy Industries H3 rakétája szintén ebben az évben állhat szolgálatba, lényegében megfelezve elődje, a H-2A költségeit. Az amerikai magáncégek közül a Blue Origin sikeres szuborbitális repülésekkel a háta mögött, az új New Glenn rakátával már a Föld körüli pályát célozza meg. Idénre ígéri a SpaceX a nagyreményű Starship első orbitális próbarepülését is. Végül, de nem utolsósorban említsük itt is meg a NASA SLS (Space Launch System) rakétáját, amelyről már esett szó sorozatunk első részében. Ez az első Orion űrhajót repíti – egyelőre még emberek nélkül – a Holdat megkerülő pályára.

De térjünk vissza cikkünk fő témájához, a rakták hasznos terheihez, a Föld körüli pályára szánt műholdakhoz. Nyilván nagy számban indulnak majd új műholdak a legelterjedtebb űralkalmazások, a földmegfigyelés, a meteorológia, a távközlés és a helymeghatározás szolgáltatásainak bővítésére, javítására – mind polgári, mind katonai alkalmazásokra. Az előbbiek közül kiemelhetjük például a nagyfelbontású optikai távérzékelő feladatokra készült francia Pléiades-Neo sorozat első két tagját, vagy a második generációs olasz COSMO-SkyMed radaros műholdak második képviselőjét. Mindegyikük egy-egy Vega rakátával állhat pályára Kourou-ból. Újít az amerikai DigitalGlobe cég is, következő generációs műholdjaik neve WorldView Legion, egyszerre kettőt is felbocsátanak közülük az év második felében. A NASA egy Atlas-5 rakétával szeptemberben tervezi indítani a sikeres Landsat sorozat folytatását jelentő 9-edik műholdat (ez egyébként már 2020-ra is ígérték). Az év vége felé beférhet az indítási naptárba az amerikai geostacionárius meteorológiai műholdak GOES sorozatának legújabb, T jelzésű tagja.

A globális navigációs műholdrendszerek esetében a fokozatos utánpótlás, felújítás lesz napirenden 2021-ben. Ennek jegyében több példány is indulhat az orosz GLONASSZ modernebb K1 sorozatú holdjai közül. Az amerikaiak pedig akár három új Block-3A sorozatú műholddal folytathatják a GPS fejlesztését. Ebben az évben a tervek szerint pályára áll két új űreszköz az európai Galileo hely- és időmeghatározó műholdrendszerbe is.


A 2021 novemberében indítani tervezett röntgencsillagászati műhold, az IXPE. (Fantáziakép: NASA)

A tudományos célú műholdak közül kiemeljük az év vége felé egy Falcon-9 rakétával felbocsátandó amerikai–olasz röntgencsillagszati műholdat. Az IXPE (Imaging X-ray Polarimetry Explorer) fedélzetén három teleszkóppal az égi römtgenforrások polarizációs tulajdonságait vizsgálja alacsony pályáról. A kutatók egzotikus égi röntgenforrások, például fekete lyukak és neutroncsillagok környezete, pulzárok, szupernóva-maradványok mágneses terét tudják majd tanulmányozni segítségével. 2021-ben indulhat továbbá a régóta várt James Webb-űrtávcső (James Webb Space Telescope, JWST) is, de ez már egy másik történet kezdete... Sorozatunk következő részében ugyanis az űrszondás programok várható idei újdonságait vesszük számba.

(Folytatjuk!)

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2021