Rádióamatőr átjátszó GEO pályán
(Rovat: Lássuk és halljuk egymást - 2019.03.05 14:15.)

Tavaly novemberben indult az első olyan rádióamatőrök számára sugárzó eszköz, amelyet geostacionárius pályára juttattak.

A rádióamatőr szolgálat a Nemzetközi Távközlési Egyesület által maghatározottak szerint az önképzés egyik lehetősége. A tevékenységüket hobbiként művelők számára ez tág teret biztosít nem csak a földi, de az égi, vezeték nélküli összeköttetések vizsgálatában is. A Szputnyik-1 1957-es startját követően már 1962-ben, egy garázsban megépült az USA-ban az első, rádióamatőrök által készített műhold is. Azóta több száz került alacsony (LEO) és magas, elliptikus pályára (HEO). A geostacionárius (GEO) pályára csak 2018 novemberében, egy professzionális műholdhoz csatlakozva, annak részegységeként működtetve sikerült pályára juttatni rádióamatőr átjátszót.

A háttér

GEO pályára juttatni egy műholdat jelentős költséget jelent. A mikrohullámú sávokban, 15 éves üzemidőre tervezett átjátszók is csak jó pénzügyi alappal rendelkező szponzor támogatásával jöhettek létre. A katari rádióamatőrök hatásos állami támogatás mellett – német rádióamatőrökkel szorosan együttműködve – koordinálták a megvalósítást. Reklám jellegű bemutatkozása az ábrán látható.

Az Es'hail-2 műhold alapvetően a professzionális hírközlést és műsorszórást szolgálja. Az Egyenlítő fölött, 26° keleti hosszúságnál helyezkedik el. Ellátottsági körzetét, „lábnyomát” a mellékelt térkép mutatja.

A távközlési rendszer felépítése

Az ellátottsági területen lévő nagyszámú rádióamatőr meglehetősen nagy átviteli kapacitású rendszert kíván, melyet csak a rádióamatőrök számára engedélyezett mikrohullámú sávokban lehetett megvalósítani. A föld–műhold nyomvonal 2,4 GHz, míg a műhold–föld kapcsolat 10,5 GHz környezetében működik. További szempont volt, hogy az átjátszót használó földi rádióamatőr berendezések egyszerűek, viszonylag kis anyagi ráfordítással legyenek megvalósíthatók. Két részre osztották a fedélzeti egységeket. Az egyik rész lineáris üzemben lehetővé teszi valamennyi rádióamatőr, kis sávszélességet igénylő adásmód (analóg beszéd, digitális adatok, beleértve a klasszikus morze kód) használatát. A másik a szélessávú átjátszó, a műholdas műsorszórásnak megfelelő televíziós adások átvitelét is lehetővé teszi.

A földi rész költségeinek csökkentése

A 10,5 GHz-es jeleket a műholdas műsorszórásban alkalmazott antennák, kültéri egységek felhasználásával valósíthatják meg, kiegészítve egy nagyon olcsó szoftver vezérlésű rádióval (SDR) és számítógéppel. Az SDR rádió internetre kapcsolható, és lehetővé teszi, hogy akár száz rádióamatőr is használja egyidejűleg. A Szardínián működő, a műhold keskenysávú átjátszóját figyelő vevő spektrum képe a mellékelt ábrán látható.

A 2,4 GHz-es adóág a már tömegével elterjedt, ultrarövid hullámú sávban működő adók jelét keveri, erősíti 2,4 GHz-re. Az 1 m körüli parabola reflektorú antennába 10 W körüli teljesítményt táplálva jó jel-zaj viszonnyal lehet átjutni a keskenysávú üzemmódokban. A TV átvitelhez ennek tízszeresére van szükség. A Műegyetemi Rádió Clubban megvalósított adó antennát mutatja az alábbi kép.

A felhasználók tapasztalatai

Az eddigiek egyértelműen pozitívak. Klasszikus morze kódot használva akár 100 mW teljesítménnyel, 70 cm körüli antennaátmérővel már megbízható összeköttetést lehetett létrehozni. Az új műhold egy új kísérletezési, tanulási lehetőséget nyitott a rádióamatőrök számára.

Dr. Gschwindt András
Műegyetemi Rádió Club