Mi várható 2019-ben? (2. rész)
(Rovat: Lássuk és halljuk egymást, Navigáció és térképészet , Űrcsillagászat Európában - 2019.01.08 07:15.)

Válogatás az előttünk álló év érdekesnek ígérkező műholdas eseményeiből.

Amint azt sorozatunk előző részében láttuk, az emberes űrrepülések terén sok újdonság lesz ebben az évben. Nézzük most, mire számíthatunk az automata űreszközök területén – először a Föld körül. Ha a 2019-es tervek legnagyobb része megvalósul, valószínűleg még a 2018-asnál is aktívabb év áll előttünk, ami a globális űrtevékenységet illeti. Nem is könnyű kiemelni közülük legalább néhány eseményt.

Folytatódik a „hagyományos” műholdak pályára állítása. Tudomásul vesszük vagy sem, a műholdas navigációs és távközlési rendszerek, a földmegfigyelő műholdak mindennapjaink nélkülözhetetlen segítőivé váltak. Az amerikai GPS legmodernebb, Block 3A sorozatú műholdjai második (és az év vége felé talán a harmadik) példányának pályára állításával folytatódik a legismertebb globális hely- és időmeghatározó műholdrendszer frissítése. De új műholdak érkeznek az orosz GLONASSZ és a kínai Beiduo rendszerbe is. (A negyedik globális navigációs műholdrendszer, az európai Galileo 2019-ben nem fog bővülni.)

A nagyobb földmegfigyelő műholdak közül két radaros elven működő rendszert említünk, amelyek 2019-ben új startokkal fognak szerepelni a hírekben. Az egyik a C-sávú kanadai Radarsat Constellation három azonos felszereltségű műholdja, amelyek az első negyedévben egy Falcon-9 rakétával indulhatnak Kaliforniából. A másik az X-sávú olasz COSMO-SkyMed rendszer új tagja, amely októberben a francia guyanai Kourou-ból egy Szojuz rakétával állhat alacsony Föld körüli pályára.

Az új COSMO-SkyMed hold „utastársa” azon a rakétán az európai CHEOPS (CHaracterising ExOPlanets Satellite) űrteleszkóp lesz, amely 33 cm átmérőjű távcsövével közeli csillagok körül vizsgál majd exobolygókat – többek közt magyar űripari és tudományos részvétellel. (A CHEOPS startja már tavalyi beharangozónkban is szerepelt. Talán felesleges is megjegyezni, de a rend kedvéért mindig megtesszük: az űrprogramok összetettségük miatt gyakran csúszást szenvednek. Így amit most 2019-re ígérnek, nem biztos, hogy mind meg is valósul az év vége előtt.)

A CHEOPS űrtávcső. (Fantáziakép: Airbus Defence and Space)

A más hullámsávokban és a Tejútrendszeren túli célpontokkal dolgozó csillagászok is várakozással tekintenek 2019 elé. Áprilisban egy Proton rakétával pályára állhat ugyanis a régóta várt orosz Szpektr-RG, amelynek a nevében az R és G eredetileg a röntgen- és gamma-tartományra utalt, de egy röntgencsillagászati űreszközről van szó. (Nem tévesztendő össze a 2011-ben indított Szpektr-R, avagy RadioAstron orosz rádiócsillagászati műholddal.) A jelentős német közreműködéssel készült, már több mint egy évtizeddel ezelőtt indítani remélt Szpektr-RG valójában nem is műhold, legalábbis a Földtől 1,5 millió km távolságban, a Nap és a Föld rendszerének külső, L₂ Lagrange-pontja környékéről végzi majd megfigyeléseit. Fő műszere, a német készítésű eROSITA a közepes (0,5–11 keV) energiatartományban szisztematikusan, 4 éven át felméri majd az eget, galaxishalmazok és aktív galaxismagok után kutatva.

A Szpektr-RG űrtávcső. (Fantáziakép: Roszkoszmosz / NPO Lavocskin)

A számtalan tervezett kisműholdas projekt közül egyet emelünk ki, amely a jelek szerint 2019-ben indul hódító útjára. Könnyen lehet, hogy – hasonló célú (verseny)társaival együtt – alapvető társadalmi hatással lesz az emberiség közeljövőjére. A OneWeb rendszerről van szó, amellyel ahhoz szeretnének hozzájárulni, hogy a Földön bárki számára elérhetővé váljon a szélessávú internet-hozzáférés. Nem kevesebb, mint 900 alacsony pályás űreszköz konstellációjáról van szó, amelynek kiépítését több helyről, többféle rakétával végzett startok révén 2019-ben kezdik meg.

(Kép: OneWeb)

Ami a hordozórakétákat illeti, a tavaly bemutatkozott Falcon Heavy második startja alkalmával az Arabsat-6A geostacionárius távközlési holdat indítja majd, várhatóan az első negyedévben. A skála másik végét képviselő közel tíz új, kisebb tolóerejű rakéta első repülésére lehet számítani 2019-ben, az Egyesült Államoktól Indián át Kínáig.

Év eleji összeállításunk harmadik, befejező részében az űrszondákkal foglalkozunk majd.