Intelsat-33e és Juno: mi a közös?
(Rovat: Lássuk és halljuk egymást, Távoli világok kutatói , Minden jó, ha a vége jó... - 2017.02.15 07:15.)

A nemrég szerencsésen a geostacionárius pályára ért távközlési hold és a Jupitert kutató űrszonda hajtóművével is probléma adódott.

Bár a két űreszköz feladata és működésének körülményei lényegesen eltérők, közös bennük, hogy a LEROS típusú fő hajtóművüket a brit Moog-ISP cég készítette. Azt egyelőre nem tudni, hogy a két meghibásodásnak van-e köze egymáshoz. Kezdjük a tavaly augusztus végén startolt Intelsat-33a problémájának bemutatásával.

Fantáziakép az Intelsat-33e távközlési műholdról. (Kép: Boeing)

Mint arról mi is beszámoltunk, a távközlési műhold egy Ariane-5 rakétával startolt Kourouból. Társa a rakéta orrkúpja alatt az azonos üzemeltetőhöz tartozó Intelsat-36 volt, amely a kezdeti elnyúlt átmeneti pályájáról rendben elérte a 36 ezer km magasan húzódó geostacionárius körpályát. Nem így az Intelsat-33e. Ennek fő hajtóműve, amelynek feladata a pálya fokozatos megemelése a földtávoli pontban történő meghatározott idejű bekapcsolásokkal, felmondta a szolgálatot. Az elnyúlt átmeneti pályán a Földtől legtávolabbi pont nagyjából a geostacionárius magasságban volt, de földközelben a műhold alig 250 km-re közelítette meg a felszínt. A fő hajtómű nem csak a pálya kör alakjának, de az egyenlítő síkhoz közeli, 0°-os pályahajlásnak a kialakításához is szükséges. Kiesésével kénytelenek voltak a kisebb tolóerőt képviselő, nem erre a célra szánt manőverező hajtóműveket alkalmazni.

Az Intelsat-33e története végül szerencsés véget ért, mintegy 3 hónapos késéssel, de elérte a számára kijelölt pályát. Bár a műholdon a napelemtáblák és a kommunikációs antennák az augusztusi startot követően rögtön kinyíltak, a kommunikációs berendezések beüzemelését és tesztelését csak akkor tudták megkezdeni, amikor az Intelsat-33e elérte végleges magasságát. A siker árát a műhold hasznos élettartamának várhatóan mintegy másfél éves csökkenésével kell megfizessék: a kis tolóerejű, finomabb pályaigazítások céljára szolgáló hajtóművek üzemanyaga ennyivel kevesebb időre lesz elegendő. A modern, új generációs, nagy kapacitású Epic sorozatba tartozó távközlési műholdat eredetileg 15 éves élettartamra szánták.

A másik hajtóműprobléma a Naprendszer távoli szegletében, a Jupiter mellett nehezíti az ott tavaly pályára állt amerikai Juno űrszonda irányítóinak és kutatóinak helyzetét. A Juno még 2011-ben indult hosszú útjára a Földről, és 2016 júliusában fékezett le az óriásbolygó mellett. Ehhez a kritikus manőverhez egyébként a LEROS hajtóművet használták, teljes sikerrel. A Juno ekkor elnyúlt, 35,5 napos keringési idejű pályára állt a Jupiternél. A tervek szerint októberben egy újabb jelentős hajtóműmanőverrel kellett volna a 14 napos keringési idejű, a kutatási programhoz ideális pályát kialakítani. Erre azonban műszaki gondok miatt nem kerülhetett sor. Két, a hajtóanyag kellő nyomásának biztosítására szolgáló héliumot adagoló szelep a megfelelő időnél sokkal lassabban nyílt ki. A manővert először egy pályaperiódussal későbbre halasztották, de könnyen meglehet, hogy sosem fogják megkockáztatni. Így marad a Juno számára az elnyúlt pálya. A tudományos megfigyeléseket így is el tudják végezni. A leghasznosabb, bolygóközelben töltött megfigyelési idő rövidebb lesz, emiatt az adatok lassabban gyűlnek. Cserébe – mivel a szonda több időt tölt a Jupiter erős sugárzási övezetétől távol – meglehet, hogy a Juno élettartama hosszabb lehet a vártnál.

Így látta a Juno a Jupiter felhőörvényeit 2016. december 11-én, a harmadik bolygóközelsége alkalmával. Azóta már megtörtént a negyedik szoros megközelítés is. (Kép: NASA / JPL-Caltech / SwRI / MSSS / Eric Jorgensen)

A Juno a 14 napos periódusú, alacsonyabb pályából az eredeti tervek szerint 32-t tett volna meg működési élettartama végéig, 2018 februárjáig, amikor a bolygó sűrű légkörében való megsemmisülésre volt ítélve. Most az eredeti terv átdolgozása folyik. Mindenesetre a jelenlegi elnyúltabb pályán a következő szoros Jupiter-megközelítés március 27-én lesz.

A hajtóműgondok hatásaira visszatérve, az Intelsat-33e LEROS hajtóművének meghibásodása miatt az Amerikai Légierő elnapolta a hasonló konstrukciójú hajtóművel épült, a földi rakétaindítások detektálására képes műholdjának (SBIRS GEO-3) startját. Az végül idén január 21-én elindult, és gond nélkül elérte a kijelölt geostacionárius pályát.