TDRS-4: 22 év után temetői pályán
(Rovat: Lássuk és halljuk egymást, Az űrállomás és az USA - 2011.12.30 07:15.)

Az utoljára az Atlanti-óceán fölött állomásozó geostacionárius adatátjátszó hold részt vett az utolsó űrrepülőgépes út és számos floridai műholdindítás kiszolgálásában.

Az amerikai TDRSS (Tracking and Data Relay Satellite System, követő és adatátjátszó műholdak rendszere) a Föld körül, kb. 36 ezer km magas geostacionárius pályákon, az Egyenlítő fölött jól „elosztva” keringő adattovábbító űreszközökből áll. Az űrbeli átjátszóállomások lehetővé teszik, hogy az alacsony pályákon, ezért az 1 napos keringési periódusnál sokkal gyorsabban keringő űrhajók és műholdak állandó, megszakítás nélküli adatkapcsolatban legyenek a földi irányítókkal, anélkül, hogy a teljes bolygót lefedő földi követőállomás-hálózatot kellene kiépíteni. A TDRSS mindössze két földi vevőállomása White Sands mellett (Új-Mexikó államban) és a csendes-óceáni Guam szigetén található.

(Fantáziakép: NASA)

A rendszer negyedik holdja, a TDRS-4 1989-ben indult, s mostanra már jócskán túlteljesítette tervezett élettartamát. A legnagyobb baj a fedélzeti akkumulátorainak csökkenő teljesítménye volt, ami már veszélyeztette a szolgáltatás folyamatos fenntartását. Így a NASA szakemberei 2011. december 9-én kikapcsolták a veterán űreszközt. Előtte azonban minden előírásos intézkedést megtettek annak érdekében, hogy a használaton kívüli műhold ne zavarja majd az értékes geostacionárius magasságban az utána következőket. Pályamagasságát megemelték, ún. temetői pályára került. A fedélzetén még megmaradt hajtóanyagot kiengedték, hogy véletlenül se következzen be rajta robbanás. Ez azért fontos, mert így csökken az esélye, hogy egy esetleges baleset során rengeteg kisebb űrszemétdarabbal szennyezze be pálya menti környezetét. (A geostacionárius pálya olyan magasan van, hogy onnan a gyakorlatban – a szükséges nagy energia miatt – lehetetlen visszahozni és a felsőlégkörben megsemmisíteni a kiszolgált műholdakat.)

Az S-, Ku- és C-sávú rádiós kommunikációra alkalmas TDRS-4-et a Discovery űrrepülőgép rakteréből indították 1989. március 13-án. A jóval magasabb geostacionárius pályát saját, szilárd üzemanyagú hajtóművével érte el. (Kép: NASA)

A TDRS holdak hálózata biztosítja a hang-, kép- és adatátvitelt a Nemzetközi Űrállomás (ISS) és az amerikai irányító központ között. Ugyancsak ezeken keresztül sugározzák le a földmegfigyelő műholdak vagy például a Hubble-űrteleszkóp mérési adatait, képeit. A TDRS-4 volt a flotta második tagja, amelyet nyugdíjaztak. Az 1983-ban indított első (a TDRS-1) 2009-be fejezte be aktív pályafutását. A TDRS-2 sosem működhetett, mivel a Challenger űrrepülőgép 1986-os katasztrófája során odaveszett. A TDRS-4 helyére, az Atlanti-óceán fölé most a 3. számú, jelenleg inaktívan, tartalék üzemmódban repült holdat állítják be. A rendszer pillanatnyilag hét működő űreszközzel rendelkezik, a már készülő három új TDRS közül az első 2012 harmadik negyedévében állhat pályára.