Mesterséges intelligencia az űrben
(Rovat: Különös találmányok, Szárnyaló képzelet - 2004.10.12 20:19.)

Egy új szoftver segítségével a műholdas rendszerek képesek lesznek észlelni esetleges meghibásodásaikat, sőt akár annak okát is beazonosíthatják.

Sajnos bármikor előfordulhat, hogy egy Föld körül keringő műhold vagy éppen a Marson tevékenykedő űreszköz váratlanul meghibásodik. Ilyenkor a földi irányító-központban esnek neki a szakemberek a probléma megoldásának – legalábbis eddig így történt.

Nemrégiben töltöttek fel azonban egy új szoftvert a NASA 2000 novemberében indított E0-1 jelzésű kísérleti földmegfigyelő műholdjára. A mesterséges holdat új technológiák kipróbálására használják, amelyek a biztonságosabb és olcsóbb űreszközök kifejlesztését segítik elő.

A Livingstone program (LV 2, Livingstone Version 2.) több szempontból is a mesterséges intelligenciát megtestesítő programcsomagnak tekinthető. A földi irányítók által a műholdon mesterségesen generált hibajelzéseket ugyanis automatikusan felismeri és beazonosítja a meghibásodás eredetét. Eddig minden teszt sikeres volt, a program egy fedélzeti ellenőrként üzemelve felügyeli az űreszköz összes berendezésének működését.

A szoftver a műhold fenntartó rendszerének és műszereinek optimális működéséről készített modellel hasonlítja össze az aktuális működési paramétereket. Ha a rendszerjellemzők eltérnek a modelltől, a program hibát jelez, s megpróbálja megkeresni annak okát, sőt a földi irányító-központ dolgát „megkönnyítve” felsorolja a meghibásodás általa lehetségesnek vélt okait.

A Livingstone program valódi jelentősége abban rejlik, hogy fellendítheti a Naprendszer jövőbeli robotos felderítését. Nagy előrelépést jelent ugyanis, ha a felmerülő hibákat egy fedélzeti program észleli és meghatározza, mi okozza az anomális működést. Így a bonyolult önműködő rendszerek könnyen kezelhetőbbé és talán kevésbé sérülékenyekké válnak, amely kritikus feltétele lehet a jövőbeli Holdra és Marsra küldött űreszközeink sikerességének.