Erdőirtás és szén-dioxid
(Rovat: Környezetünk védelme - 2012.07.12 07:15.)

Egy műholdas méréseken alapuló amerikai tanulmány szerint a trópusi övezetben folyó erdőirtások nyomán az eddig becsültnél lényegesen kevesebb plusz szén-dioxid kerül a légkörbe.

Most először készült olyan elemzés, amelyben több földmegfigyelő műhold adatait kombinálták. A 2000-es évek elejének szén-dioxid-kibocsátását (pontosabban a felszínborítás-változás, azaz az erdőirtás ütemét, valamint az ott megköthető szén mennyiségét) vizsgálva adódott az alábbi térkép, amely az eredményekről beszámoló szakcikkben, a Science magazinban jelent meg júniusban.

A levegőbe kerülő, az erdőirtások számlájára írható többlet szén mennyisége milliárd gramm/év (vagyis ezer tonna/év) egységekben, 2000 és 2005 között mérve. A színskálán a legnagyobb kibocsátási értékek vörösnek felelnek meg. A térbeli felbontás 18,5 km. (Kép: Winrock International / Harris et al.)

A teljes mennyiség, évi 810 millió tonna szén-dioxid, mintegy harmada a korábban, földi módszerekkel és modellekkel becsült értéknek. A szám még ezzel együtt is jelentős, nagyjából 10%-át teszi ki az emberi tevékenység okozta teljes kibocsátásnak. Az erdőirtásból adódó szén-dioxid-emisszió növekedésében, vagyis a trópusi esőerdők módszeres irtásában élen jár Brazília és Indonézia. Az Amazonas vidéke, valamint az Indonéz szigetvilág a térképen feltűnő piros színben látható. A két országból ered a teljes plusz kibocsátás mintegy 55%-a. Évente több millió hektárnyi erdő tűnik el a Földről, ami továbbra is égető probléma – nem csak az üvegházhatású légköri gázok mennyiségének növekedése, de a biodiverzitás, a víz normális körforgásának fenntartása szempontjából is.

A részletes, az eddigi becsléseknél pontosabb értékek kiszámítását és a területi eloszlás egységes módszeren alapuló, globális felmérését egy sor űreszköztől származó adatok kombinálása tette lehetővé. Ezek a NASA Terra műholdja (fedélzetén a MODIS műszerrel), az ugyancsak amerikai ICESat, QuikScat és Landsat holdak. A szerzők már dolgoznak a 2006-2010 közötti időszak adatainak elemzésén, hogy kiderítsék, a múlt évtized második felére mennyit változtak a kibocsátási értékek. Az eredményeknek nagy jelentősége lehet a klímaváltozással kapcsolatos nemzetközi szabályozás kialakításában is.

Dél-Amerika (fent), valamint Indokína és az Indonéz-szigetvilág (lent) a térkép egy-egy kinagyított részletén.