Aquarius
(Rovat: Környezetünk védelme, Időjárás és előrejelzése - 2011.06.11 08:15.)

Az argentin SAC-D műholdon repülő amerikai berendezés az óceánok vizének sótartalmát figyeli majd.

A nemzetközi összefogással készült földmegfigyelő űreszköz startjára a tervezetthez képest egy napos késéssel, június 10-én, magyar idő szerint 16:20-kor került sor Delta-2 rakétával, a kaliforniai Vandenberg Légitámaszpontról.

Az amerikai-argentin együttműködésben, brazil, kanadai, francia és olasz részvétellel készült Aquarius/SAC-D műhold a Föld körüli pályán. (Fantáziakép: NASA)

A műhold fő tudományos műszere, az Aquarius a NASA első olyan eszköze lesz, amivel a világűrből a földi óceánok felszíni vizeiben oldott a só koncentrációját tudják meghatározni. (Hasonló méréseket végez az ESA SMOS műholdja is.) Ez egy kulcsfontosságú változó, amely az óceáni áramlatoknak, a víz körforgásának, a klímaváltozásnak a megértéséhez, modellezéséhez fontos.

Az Argentin Űrügynökség (Comisión Nacional de Actividades Espaciales, CONAE) SAC-D rövidítésű űreszközének teljes neve Satélite de Aplicaciones Científicas, magyarul egyszerűen tudományos műhold. Az amerikai építésű Aquarius mellett még hét fedélzeti műszer kapott rajta helyet, hogy egyebek mellett a levegő minőségét, a földfelszínt tanulmányozzák velük, vagy a természeti katasztrófák és járványok megelőzéséhez használják fel méréseiket.

A mikrohullámú sugárzásmérés elvén működő, a 657 km magasan keringő műholdon elhelyezett Aquarius hetente feltérképezi majd a teljes világóceánt. Tervezett működési élettartama legalább 3 év. Havi átlagolású sókoncentráció-térképeinek felbontása 150 km lesz. A rendszeresen ismétlődő időszakokban elkészített globális térképek segítségével a sótartalomnak mind a térbeli, mind az időbeli változását követni tudják a kutatók. A sókoncentráció kis mértékben, mindössze néhány ezreléknyit változik, mégis fontos szerepet játszik egy sor folyamatban. (Érzékenysége miatt az Aquarius már a koncentráció két tízezrednyi változásának a kimutatására is képes lesz.) A földi vízkörforgás – a párolgás, a csapadékhullás – túlnyomó része (80%-a) az óceánok fölött zajlik. A szárazföldek irányából a folyók szállítják az édesvizet a tengerekbe. A sarkvidéki jégtakaró olvadása is édesvizet táplál az óceánokba, a fagyás során pedig ellenkező irányú folyamat zajlik le. A sós víz sűrűsége nagyobb, így mélyebbre süllyed; részben ez hajtja az egymással is összefüggő óceáni áramlások rendszerét. Az áramlások víz- és hőcserét biztosítanak az Egyenlítőhöz közeli trópusi, valamint a poláris régiók között, szabályozva a földi éghajlatot.

Az argentin SAC-D műhold statja Kaliforniából, június 10-én. (Kép: NASA)