Gyorsuló gleccserek
(Rovat: Környezetünk védelme - 2009.10.07 09:00.)

Műholdas lézeres magasságmérések alapján feltérképezték, hogyan változott az antarktiszi és a grönlandi jégtakaró vastagsága 2003 és 2007 között.

Egy brit kutatócsoport tanulmánya a Nature című folyóiratban jelent meg szeptemberben. Munkájukhoz a NASA ICESat (Ice, Cloud and land Elevation Satellite) műholdjának fedélzetén repülő GLAS (Geoscience Laser Altimeter System) berendezéssel gyűjtött adatokat használták. A lézeres magasságmérő által kibocsátott és a jégtakaróról visszavert lézerimpulzusok futási idejéből következtetni lehet a jégfelszín és a műhold közti távolságra. A tanulmányban a 2003 és 2007 között bekövetkezett változásokat szerették volna kimutatni.

Ahogy a folyók szállítják a vizet a tengerek és óceánok felé, úgy szállítják a jeget a gleccserek is – csak lényegesen lassabban. A felmelegedés következtében azonban a gleccserek sebessége is gyorsulni látszik. A Föld két legnagyobb kiterjedésű jégtakarójának peremén, a Déli-sarkvidéken, valamint Grönlandon ez jól kimutatható.

A legtöbb gleccser mozgása lassú, de vannak olyanok, amelyek évente akár 100 métert is haladnak előre. A gyorsuló gleccserek miatt egyre vékonyodik a jégtakaró, s ezzel egyidőben egyre több víz jut az óceánokba, folyamatosan emelve azok vízszintjét. A folyamat pontos részletei azonban jelenleg még nem eléggé ismertek, ezért azt sem lehet pontosan megbecsülni, hogy milyen vízszintnövelő hatása lesz az elkövetkező évtizedekben.

Az Antarktisz (fent) és Grönland (lent) jégvastagságának változása 2003 és 2007 között. A színskála két végén a vékonyodást piros, a vastagodást kék színnel jelölték. A mérések által le nem fedett belső területek szürkék. (Képek: H.D. Pritchard et al. / British Antarctic Survey / University of Bristol)

A legnagyobb jégveszteség Grönlandon az északnyugati és délkeleti partvidéken, az Antarktiszon pedig a nyugati oldalon tapasztalható. A leggyorsabban változó gleccsereket a Déli-sarkvidéken találták, ahol mértek évente 9 m-es magasságcsökkenést is. A gyors gleccserek vékonyodásának átlagos sebessége 0,84 m/év volt. A feltételezés az, hogy ahol a melegebb tengeráramlatok elérik a partokat, ott felgyorsítják a gleccserek végének olvadását. Így mintegy „kihúzzák a dugót”, s a jég akár több száz kilométerre a partoktól is vékonyodni kezd.