Műholdakkal az elefántfókák nyomában
(Rovat: Környezetünk védelme - 2009.08.14 09:00.)

Az állatok a műholdas Argos nyomkövető rendszer segítségével rengeteg hasznos mérést végeznek, információval szolgálnak a tengerbiológusoknak és az óceánkutatóknak is.

A nagytestű tengeri emlősökre speciális rádiós Argos jeladókat erősítettek francia, angol és ausztrál kutatók. A berendezésektől az állatok vedléskor természetes úton megszabadulnak. Addig azonban a biológusok követni tudják mozgásukat. Ezzel nem csak az elefántfókák vándorlásáról, táplálkozásáról szerezhetnek információt, de a déli óceánokról is. Az Argos rendszer jeleit alacsony poláris pályákon keringő meteorológiai műholdak veszik, s a frekvencia Doppler-eltolódásának mérésével lokalizálni tudják az állatokat.

Az elefántfókák idejüknek csak a 10%-át töltik a felszínen. Naponta hatvan alkalommal merülnek alá az óceán vizébe, átlagosan 600 m mélységbe. Nem okoz nekik akadályt alkalmanként 1500 m mélységig merülni.

Az állatok egyes kolóniáinak létszáma folyamatos csökkenést mutat, ami a tengerbiológusok szerint aggasztó jel. Különösen a Kerguélen- és Macquarie-szigetek fókái fogyatkoztak meg, az 1970-es évek óta a populáció a felére csökkent. Az okok felderítése céljából 40 fóka kapott Argos jeladót. Nem csak az állatok mozgása tanulmányozható, de a berendezés adatokat gyűjt a víz hőmérsékletéről és sótartalmáról is. Az aktuális mélységről nyomásérzékelők szolgáltatnak információt. Amint a fókák levegővételre felbukkannak, a tárolt adatok máris az azokat gyűjtő és a földi központba továbbító műholdakra jutnak.

Három éves kutatómunka eredményeképp kiderült, hogy a csökkenő fókapopulációk élelemért az Antarktisz környéki tengeri jégmező pereméig mennek. A jégtakaró azonban az 1970-es évek óra 6 millió négyzetkilométerrel csökkent, egyre kevesebb az alga, illetve az azt fogyasztó rákok. Mindezt a tápláléklánc csúcsán álló oroszlánfókák bánják. A létszám csökkenése tehát a táplálék csökkenésével van kapcsolatban.

Az óceánkutatók rekordidő alatt 16 500 új mélységi tengeri hőmérséklet- és sótartalomprofillal lettek gazdagabbak. Ezek az adatok ráadásul olyan területekről jönnek, ahol hajókkal nem vagy csak nehezen lehet méréseket végezni. Az információk alapján többet tudnak az innen induló tengeráramlásokról, amelyeknek meghatározó szerepe van a globális vízkörforgás és végső soron a földi éghajlat alakításában. Az elefántfókák „szállítják” az évente megújuló tengeri jégtakaró zónájából az első közvetlen mérési adatokat. A távlati tervekben szerepel, hogy a jég vastagságának változását is megpróbálják megfigyelni a Csendes-óceán legdélibb régióiban.