Visszavonult ózonmérő rendszer
(Rovat: Környezetünk védelme - 2007.10.02 08:07.)

Közel három évtizeden át három példány repült a Föld körül abból a légköri ózonmennyiséget mérő műszerből, amelyből immár egy sem működik tovább. Szerepüket korszerűbb érzékelők vették át.

Túlzás nélkül állítható, hogy a TOMS (Total Ozone Mapping Spectrometer, teljes ózontérképező spektrométer) program eredményei átalakították a globális környezetvédelmi politikát. Ezeknek a műszereknek a mérései alapján lehetett követni a Déli-sarkvidék feletti ózonlyuk földrajzi kiterjedését, évről évre bekövetkező változását. A magaslégköri ózon szerepe a Napból érkező káros ultraibolya sugárzás elleni védelem. Az ózonréteg elvékonyodásának következtében megnő egyes betegségek – pl. bőrrák, szembetegségek, immunrendszeri problémák – előfordulásának a valószínűsége. A légkör alsó rétegeiben az ózon ugyanakkor veszélyes szennyező anyagnak minősül, pl. a tüdőt károsítja. Főképp a TOMS eredményeinek nyomán született 1987-ben az ózonréteget károsító gázok kibocsátását visszaszorító Montreali Egyezmény.

A műszer mérte, hogy a légkörben milyen arányban nyelődik el ill. verődik vissza a Nap ultribolya sugárzása. Az első TOMS berendezés még 1978 októberében, az amerikai Nimbus-7 meteorológiai műhold fedélzetén kapott helyet. A kutatók eredetileg arra szánták, hogy az ózon segítségével az időjárási mintákat tanulmányozzák. Hamar rájöttek azonban, hogy a méréseknek sokkal nagyobb a jelentősége. Ez volt az első eszköz, amellyel a légkör alacsonyabb és magasabb rétegeiben az ózon koncentrációját nagy gyakorisággal és nagy pontossággal mérni lehetett. A rendszer több évtizedes működése homogén, az egész Földre kiterjedő adatsort szolgáltatott a hosszú távú folyamatok vizsgálatához.

Az Antarktisz feletti ózonlyuk kiterjedése 1979 és 2004 között. (Kép: NASA GSFC)

Tizennégy év után a NASA Goddard Űrközpontjában készült berendezés második példánya a szovjet Meteor-3 műholdon repült. (A hidegháború enyhülésének egyik jeleként ez volt az első jelentős amerikai fedélzeti műszer egy szovjet mesterséges holdon.) A műszer egészen 1994-ig folytatta az adatgyűjtést. Pótlására 1996 júliusában indult a harmadik, s egyben utolsó példány. A TOMS program hivatalosan 2007. május 30-án ért véget, amikor az amerikai Earth Probe műholdon levő berendezést leállították. Korábban, 2006 végén meghibásodott a műhold adattovábbító rendszere. Az Earth Probe a korábbiaknál alacsonyabb pályán repült, ezáltal a TOMS térbeli felbontása is javult. Lehetőség nyílt kisebb kiterjedésű események (vulkánkitörések, erdőtüzek) vizsgálatára is. A TOMS naponta 200 ezer mérést végzett.

Az ózonlyuk októberi képe 1979 és 1997 között. Az 1995-ös év hiányzik, akkor épp nem volt működő TOMS műszer a világűrben. (Kép: NASA GSFC)

A NASA 2004-ben indított Aura földmegfigyelő holdján repülő, sokkal fejlettebb spektrométer (Ozone Monitoring Instrument) vette át az ózonmegfigyeléssel kapcsolatos feladatokat. A TOMS maradandó öröksége, hogy végérvényesen megváltoztatta a módot, ahogyan a Föld ózonburkára tekintünk – mi több, a politikai döntéshozók nézőpontján is változtatni tudott.