Szabad szemmel látható CubeSat
(Rovat: Kis űreszközök nagy szerepe - 2017.07.24 07:15.)

A CubeSatok kicsik és magasan keringenek, ezért nagyon halványak. Kivéve, ha menet közben megnövelik a felületüket, mint a Majak.

Amint arról beszámoltunk, július 14-én Bajkonurból indult egy Fregat végfokozattal felszerelt Szojuz–2.1a rakéta. A fő hasznos teher, a Kanopusz-V-IK mellett pályára állított 72 apró műhold egyike Oroszország első, közösségi finanszírozású (crowd-funded) mesterséges holdja, a Majak (világítótorony, fénysugár, fénynyaláb) volt, amelyik elsősorban az amatőr csillagászok és a műholdmegfigyelő amatőrök számára érdekes.

Fantáziarajz a CubeSatokat pályára állító Fregat végfokozatról. (Kép: Glavkoszmosz)

A három egységes (3U) CubeSatként indított műhold a Föld körüli pályán kibont egy nagy, fényvisszaverő fóliából (mylar) álló szabályos tetraédert. A test négy lapját alkotó szabályos háromszögek egyenként 4 m² felületűek.

A Föld körül keringő Majak fantáziaképe. (Kép: CosmoMayak)

Ha a fóliát teljesen sikerül kibontani, akkor a műhold a becslések szerint akár –10 magnitúdó fényességűnek is látszhat a Földről. (A jelenlegi előrejelzések +1,5 és –1,5 közötti fényességeket mutatnak.) A műhold a mesterséges égitesteket nyilvántartó NORAD-tól a 2017-042F/42830 jelölést kapta.

A Szojuz-2.1a rakéta július 14-i startja. (Forrás: Roszkoszmosz)

Egyelőre még nem lehet pontosan tudni, hogy a tetraéder kibontása csak részben sikerült, vagy pedig az előzetes számítások során becsülték túl a várható fényességet, mindenesetre a Heavens-Above előrejelzései messze elmaradnak a –10 magnitúdótól. Az is igaz persze, hogy a 0 magnitúdó körüli fényesség igazán rendkívüli egy 3U CubeSattól. A Majak egyébként 97 fok inklinációjú, 587–605 km közti magasságú napszinkron pályán kering, periódusa 97 perc. Európából az éjfél körüli időpontokban szabad szemmel is kényelmesen megfigyelhető. A látható vonulások időpontját az érdeklődők saját földrajzi helyükre a Heavens-Above honlapon kereshetik meg. Ha sikerülne elérni a –10 magnitúdó fényességet, akkor a Majak valóban a telihold után a legfényesebb objektum lenne az égen, fényessége meghaladná az első generációs Iridium műholdak felvillanásainak –8 magnitúdós maximális fényességét.

A Majak honlapja szerint a kísérletnek három fő célja van. Valós űrrepülési körülmények közt akarnak kipróbálni egy aerodinamikai alapon működő fékezőeszközt, amelyet – ha beválik – a jövőben az űrszemét eltakarítására lehet használni. Új információkat szeretnének nyerni a légkör felsőbb rétegeinek sűrűségéről és a műhold viselkedéséről ezekben a rétegekben. Végül, a Majakot referenciaobjektumként szeretnék használni más űrobjektumok látszó fényességének kiszámításához. A Műholdat a Moszkvai Műszaki Egyetem hallgatói építették, a közösségi finanszírozásból 30 000 dollárnak megfelelő összeget sikerült összegyűjteniük.

A kibontott Majak a laboratóriumban. (Kép: CosmoMayak)

A tervek szerint a Majak négy hétig stabilizált üzemmódban kering a Föld körül, azt követően viszont szabálytalan, bukdácsoló mozgásba kezd. A fényvisszaverő fólia kibontását követően a napszél és a légellenállás fékező hatására felgyorsul a műhold fékeződése. Várható élettartamát egy hónapra becsülik. Ha a rendszer beválik, ez a fajta fékezőrendszer alapvető tartozék lehet a jövő kisműholdjain, így azok küldetésük végeztével gyorsan eltávolíthatók a Föld körüli pályáról. Hasonló kísérleteket végeztek 2011-ben a Nanosail–D2 műholddal, illetve újabban az ISS-ről kinyitott InflateSail eszközzel.

Bemutatkozik a Majak csapata és bemutatják a műholdat. (Forrás: Mayak)