A jövő technológiájának előhírnöke: 5 éve startolt a Deep Space 1 (2. rész)
(Rovat: Kis űreszközök nagy szerepe, Szárnyaló képzelet , Űrcsillagászat Európában - 2003.10.23 17:08.)

A Deep Space 1 űrszonda sikerrel próbálta ki a jövő technológiát, de tudományos küldetéssel is felruházták tervezői: aszteroidákkal és egy üstökössel is találkoznia kellett.

A szondát 1998. október 24.-én indították útjára és 1999 szeptemberéig tervezték működtetését. Az előző részekben leírt műszaki jellegű program mellett amolyan igazi, űrszondának való programot is írtak a NASA tervezői: találkozni akartak egy aszteroidával, a Braille-jel. 1999. július 28.-án ez sikerült is és a DS1 mindössze 26 kilométeres magasságban repült el a Braille felszíne felett! Ezalatt a szonda méréseket végzett a kisbolygó ásványi összetételére, alakjára, egyéb fizikai jellemzőire, valamint a napszél és a felszín kölcsönhatásaira vonatkozóan.

A fantáziarajzon a Deep Space 1 egy aszteroida mellett repül el. A valóságban a Braille kisbolygó volt a célpont.

A szonda ezzel teljesítette alapvető funkcióját. De a készítő JPL (Jet Propulsion Laborítory – Sugárhajtás Kutatólaboratóriuma) mérnökei szerint a szonda ekkor még élete teljében volt, megvolt még a hajtóanyag 75 százaléka és az összes műszer tökéletesen működött. Ezért a NASA úgy döntött, meghosszabbítja a DS1 küldetését. Ám alig telt el a küldetés meghosszabbításának első két hónapja, az űrszonda tájolója elromlott és az adatok letöltéséhez használt főantennája lassan a Nap felé fordult. Más űreszköz esetében ez a véget jelentette volna, de mivel ez a küldetés a legelső pillanatától kezdve a technológiai képességek ismeretlen tartományait fürkészte, a tervezők gondoltak egy merészet ás egy tartalék antennán keresztül utasításokat adva, megpróbálták tájoló nélkül a helyes irányba fordítani a főantennát. És sikerült nekik!

A siker erőteljes lökést adott a szonda tervezőinek és egy új, forradalmi elképzelést hajtottak végre. Az elromlott tájoló műszer helyett az egyik kamerát nevezték ki érzékelőnek, amely 20 másodpercenként készített egy képet a csillagos égboltról. A vezérlő szoftvert pedig úgy alakították át, hogy a fő inputot ne a giroszkópok adatai jelentsék, hanem a kamera képei és az ezeken megjelenő fénypontok (csillagok) elhelyezkedésével egyeztesse össze a szintén újonnan betáplált referencia csillagok helyzetét. Ehhez persze nagy segítséget nyújtott, hogy a fedélzeten volt az előző részben ismertetett kísérleti „önálló” navigációs rendszer. (Nemrégiben a FUSE űrszondán végeztek el egy ilyen szoftvercserét, melyről lapunk is hírt adott, ám az az űreszköz még nem rendelkezett az intelligens navigáció képességével, így az ottani szoftvercsere sokkal bonyolultabb és jelentősebb volt, mint a DS1-en). A művelet bonyolultságát jól jelzi az az eset, amikor a 90 csomagra bontott új vezérlőszoftver letöltésekor a 81. csomagnál az egész komputer lefagyott és a mérnökök kezdhettek mindent előről. Négy hónapig tartott, míg a Deep Space újra tökéletesen működött (a mérnökök pedig elkönyvelhették a világ első űr-távjavításának elsőségét).

A DS1 olyannyira egészségesnek tűnt a javítás után, hogy a Borelli üstökössel való találkozást kapta feladatául. Az ionhajtómű továbbra is tökéletesen működött és semmi akadálya nem volt az újabb sikernek. 2001. szeptember 22.-én a Deep Space 1 találkozott a Borelli üstökössel és ahogy 2000 kilométerrel elrepült mellette, számos szép képet készített.

A képen a Borelli üstökös magja, ahogy a Deep Space 1 látta.

Ezzel az aktussal a Deep Space 1 bevégezte érdemi pályafutását. Két hónap múlva elvesztette a betáplált referenciacsillagokat, és irányítatlanul sodródott a még mindig működő ionhajtóműtől hajtva. Az irányítás pedig úgy döntött nem próbálkozik újabb távjavítással, inkább sorsára hagyja a hajtóanyagának már 90%-át elfogyasztott és tervezett élettartamát amúgy is háromszorosan túlélő kis eszközt. 2001. december 18.-án a NASA hivatalosan is bejelentette a Deep Space 1 „nyugdíjazását”.

Dancsó Béla

Forrás: supernova.akg.hu

Kép: NASA JPL