Kiemelt kínai űrtervek 2015–2030 (2. rész)
(Rovat: Kína a világűrben - 2015.01.15 07:15.)

Űrhajók és űrállomás. Háromrészes cikksorozatunk második részében a kínai személyzetes űrrepülési terveket tekintjük át.

Az első rész – a Hold- és Mars-kutatási tervek – és a második rész szempontjából egyaránt kritikus hordozórakéta-fejlesztési tervekkel pedig sorozatunk harmadik, befejező részében foglalkozunk majd.

A korábban személyzettel végrehajtott kínai űrrepüléseket teljesen logikus, világos, és egy irányba mutató lépések sorozataként lehet jellemezni: biztosítani Kína számára egy önálló űrállomás-rendszerrel a hosszú távú és (előbb-utóbb) folyamatos jelenlétet a Föld körüli pályán. Ennek leglátványosabb (és szükségszerű) lépései a következők:

• űrhajóépítés és teszt,
• az űrhajó manőverező képességének vizsgálata,
• űrsétaszkafander fejlesztése és ellenőrzése,
• kísérleti űrállomásmodul és ennek kapcsán dokkolási technikák kidolgozása,
• hosszabb távú (egyelőre max. 2 hetes) űrrepülések végrehajtása.

Az űrállomásprogram „nulladik” lépése: összekapcsolt Tienkung-1 űrlabor és Sencsou személyszállító űrhajó.

Ezen lépések és célok megvalósulását a kínai űrkutatás két látványos szakaszban (1999–2008 és 2009–2013), 10 űrhajó és egy űrlabor felhasználásával gyakorlatilag elérte (a részleteket lásd a külön kronológiában). Ez a jelenlegi gazdasági helyzetben és politikai légkörben nagyon jó eredménynek számít. Erre ugyanis a Szovjetuniónak is kellett közel ennyi idő! Az ötvenes évek végének első „Szputnyik-űrhajó” kísérleteitől Gagarin repülésén át, Leonov űrsétáján keresztül a Szaljut-1 űrállomás személyzetes használatáig ugyan kevesebb mint 15 év telt el – és a Szovjetek egy teljesen ismeretlen úton jártak –, ám a „csinálni, vagy nem csinálni” kérdés akkor fel sem merülhetett! Ne feledjük, hogy a hidegháborúban az űrkutatás eredményeivel lehetett békés módon demonstrálni a műszaki, tudományos, katonai (rakétatechnikai) és pénzügyi erőt. Ma egy űrprogram esetében a műszaki fejlesztések civil életben hozott haszna (spin-off) és a költségek (úgy általában) sokkal fontosabbak.

A kínaiak tehát jó úton járnak, kérdés a „hogyan tovább”? Milyen lépések szükségesek egy huzamosan (folyamatosan?) használható modulűrállomás-rendszer kialakításához?

• A korábban tesztelt eszközök (űrhajók, szkafanderek) nagy számban álljanak rendelkezésre.
• Létre kell hozni egy megbízható és megfelelő kapacitású teherűrhajót.
• A korlátozott méretű, Tienkung (Tiangong) típusú keringő űrlabort, nagy tömegű és térfogatú űrállomásmodulokkal kell felváltani.
• Ki kell alakítani egy olyan összekapcsoló rendszert, amelyhez több irányból is csatlakozhat nehéz modul.

A fenti főbb feladatokat Kína két nagyobb lépésben (2016–2017 és 2018–2022) tervezi végrehajtani.

1. lépés: Hivatalos kínai információk szerint inkább technológiai kísérleti eszköznek tekinthetjük a 8,5 tonnás, 10,4 m hosszú, 3,35 m legnagyobb átmérőjű és 15 m³-es légteret biztosító Tienkung-1 űrlaboratóriumot. Az ezt követő (átmeneti) korszak igényeinek megfelelően, jelenleg már előrehaladott állapotban van a Tienkung-2 űrlaboratórium, az új Tiencsou-1 (Tianzhou-1) nehéz teherszállító űrhajó, az indításához szükséges (szintén új) Hosszú Menetelés-7 hordozórakéta (lásd sorozatunk következő részében), valamint a Tienkung-2-t „felavató” Sencsou-11 (Shenzhou-11) űrhajó építése.

Az űrállomásprogram második lépése: három nehéz űrmodul hozzákapcsolt személy- (lent) és teherszállító (fent) űrhajókkal.

A Tienkung-2, a Tiencsou-1 és a Sencsou-11 a tervek szerint 2016-ban indulnak a Föld körüli pályára. Ez az együttes már a korábbi két hétnél jóval hosszabb tartózkodást tenne lehetővé, hisz a Tienkung-2 és a Sencsou-11 hermetikus terein kívül rendelkezésre állna a Tiencsou-1 teherűrhajó hermetikus tere is a munkához, ráadásul az abban lévő nagy mennyiségű üzemanyaggal időnként emelhetnék a rendszer pályamagasságát. Érdekes, hogy a teherűrhajó jóval nagyobb mint a személyszállító űrhajó (!), ami persze jó hír az utánpótlás szempontjából. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy azt az űrhajók indításához használt Hosszú Menetelés-2F rakéta nem hordozhatja. A Tiencsou-1 egy új, jelenleg fejlesztés alatt álló rakétával (Hosszú Menetelés-7) kerül majd pályára. A jelenlegi elképzelések szerint a Tienkung-2 + Tiencsou-1 együttest csak egyetlen űrhajó, a Sencsou-11 fogja meglátogatni. Igaz, hosszabb ideig fog ott tartózkodni, mint a korábbi Sencsouk a Tienkung-1-nél. Mint jeleztük, ennek oka az, hogy a (kb. két éves maximális élettartamú) Tienkung-2 csak egy közbülső lépés a modulűrállomás fejlesztésben.

2. lépés: A következő szakasz legkorábban 2018-ban kezdődhet, amikor pályára állítanak egy kb. 20 tonnás „központi kísérleti modult”. Ehhez a következő 4-5 évben újabb két, azonos tömegű modul fog csatlakozni. Ezzel 2022-re előállhat az IGAZI kínai modulűrállomás (kb. 60-65 tonna össztömeggel), melyet rendszeresen látogathatnak majd meg Sencsou személy- és Tiencsou teherszállító űrhajók (közel 80 tonnára emelve az össztömeget).

Sencsou-1 (1999. november): Személyzet nélküli repülés (21+ óra, 14 keringés). Fő cél az űrhajórendszer legfontosabb elemeinek ellenőrzése. (Sok rendszer még hiányzott, a 13 fő rendszerből csak 8 volt beépítve.)
Sencsou-2 (2001. január): 7,5 napos (117 keringéses) repülés állatokkal. Fő cél a hermetizáló, hőszabályzó és életfenntartó rendszerek ellenőrzése. Ehhez a fedélzeten tartózkodott egy-egy majom, kutya és nyúl is. A visszatérő fülke csak egy hétig, de az orbitális egység további 220 napig (azaz a tervezett maximális élettartamáig) dolgozott a Föld körüli pályán. Először helyeztek el nagyszámú kísérleti eszközt az űrhajón (15-öt a visszatérő egységben, 12-t az orbitális modulban és 37-et az orbitális modul orrán lévő külső platformon). Valószínű, hogy az ejtőernyőrendszer nem működött 100%-osan, ezért a landolás „kemény” volt (és ezért nem publikáltak róla videót).
Sencsou-3 (2002. március): Repülés egy tesztbábuval (6,5 nap / 107 keringés). Az életfenntartó rendszer részletes és a szkafander első vizsgálata. Ezen az űrhajón volt először igazi, működőképes mentőtorony szerelve a hordozórakétára. Ez az első olyan kínai űrhajó, amely akár emberrel a fedélzetén is repülhetett volna! Először változtatták (emelték meg kétszer) a pályát a repülések történetében.
Sencsou-4 (2002. december): Repülés két tesztbábuval és különféle kísérleti eszközökkel. Az életfenntartó rendszer és a szkafander ismételt ellenőrzése. Olyan, a személyzet szempontjából szintén fontos eszközök első repülése, mint a hálózsák, űrételek és „úti patika”. Az űrhajóba – szintén első alkalommal – beszerelték a kézi vezérlő és a vészhelyzeti eszközöket, annak érdekében, hogy kicsit azokat is „gyötörjék” a gyorsulások, vagy épp a súlytalanság. Ez az űrhajó gyakorlatilag megegyezett a Sencsou-5-tel.
Sencsou-5 (2003. október): Az első személyzetes repülés (1 fő, 21,5 óra és 14 keringés). Kína a harmadik ország, amely saját erőből, saját technikával tud embert juttatni a világűrbe, majd onnan épségben visszahozni.
Sencsou-6 (2005. október): Az első kétfős személyzet repülése (4 nap és 19,5 óra / 75 keringés). Első alkalommal kerül le az űrruha a keringési pályán és első alkalommal használták az orbitális modult is. Visszatérésük után az orbitális modul hosszú távú kísérletben vett részt. Közel 3000 Föld körüli keringést végzett, mire programját 2006 áprilisában befejezettnek nyilvánították. A legfontosabb cél itt az volt, hogy vizsgálják a későbbi űrmodulokra, űrállomásokra szánt anyagokat.
Sencsou-7 (2008. szeptember): Az első háromfős (maximális létszámú) legénység. Ketten közülük végrehajtják az első kínai űrsétát (22 perc). A repülés 3 napig tartott, fontos cél volt az orbitális modul, mint zsilip használatának és az űrsétaszkafandereknek az ellenőrzése. Érdekes volt, hogy az űrsétát végző űrhajós a kínai fejlesztésű (és 7 órás tartózkodásra alkalmas) Fejtien (Feitian) szkafandert, míg az ajtóban készenlétben álló társa az orosz Orlan-M szkafandert használta.
Sencsou-8 (2011. október): Az űrhajó személyzet nélkül (két tesztbábuval) repült és november 3-án és 11-én egy-egy automatikus dokkolást hajtott végre a szeptember 29. óta Föld körüli pályán lévő (személyzet nélküli) Tienkung-1 űrlaboratóriummal. Ezzel Kína újabb elitklubba lépett be. Automatikus űrrandevút korábban csak a Szovjetunió/Oroszország, Japán és az ESA hajtott végre.
Sencsou-9 (2012. június): Újabb háromfős személyzet, melynek tagja az első kínai űrhajósnő is. Az addigi leghosszabb kínai személyzetes űrrepülés (13 nap), melynek során kétszer is csatlakoztak a Tienkung-1-hez, mindkét alkalommal közel négy napig tartott az összekapcsolt repülés. Az első dokkolást még a Földről irányították, de a második az első kínai kézi vezérlésű dokkolás volt.
Sencsou-10 (2013. június): Az immár harmadik kínai háromfős személyzet űrrepülése, a fedélzeten ismét egy hölggyel. A közel 15 napos repülés az ázsiai ország eddigi leghosszabb űrrepülése. A Tienkunggal összesen tíz napig voltak összekapcsolva. Ezúttal a fő cél az űrlabor másfél hetes, aktív használata volt, leginkább ott dolgoztak. A kínai űrhajósnő lebonyolította az első „űrtanórát” a kínai kisdiákoknak.