Időutazás a vörösiszap-tározónál
(Rovat: Katasztrófák ellen, Földmérési és Távérzékelési Int. , Envisat - 2010.11.15 13:15.)

Vajon a műholdak láthatták-e előre az ajkai timföldgyár tározójának esetleges mozgását? Egyáltalán hogyan lehet olyan adatokhoz jutni, amelyek alapján ezt el lehet dönteni?

Ugyanarról a területről más-más időpontokban készült radarképek alapján, a műholdradar-interferometria (InSAR) módszerével nagy pontossággal meg lehet állapítani a felszín függőleges mozgását. Ilyen vizsgálatoknak számos fontos alkalmazása létezik. Különleges jelentőségük lehet olyan esetekben, amikor felszíni mérések nem történtek, ugyanakkor utólag mégis fontos lenne megállapítani, hogy mi történt a helyszínen. A korábban végzett műholdas megfigyelések ugyanis előkereshetők az archívumból. Egy ilyen alkalom volt a 2010. október 4-én hazánkban történt súlyos ipari baleset, amikor Ajka mellett a timföldgyári tározó átszakadt gátján kijutva hatalmas mennyiségű vörösiszap öntötte el Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely településeket.

A gátszakadás légifelvételen. (Fotó: MTI / Varga György)

Hogyan lehet radaros földmegfigyelő mesterséges holdak adataihoz hozzájutni? Egyáltalán a műholdas távérzékelés miféle segítséget nyújthat ilyen és ehhez hasonló katasztrófahelyzetekben? A vörösiszap-katasztrófa vizsgálatához való hozzájárulásról, az ennek érdekében tett erőfeszítésekről így ír Dr. Grenerczy Gyula, a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumának kutatója:

Az ajkai timföldgyár vörösiszap-tárózójának gátszakadása miatt bekövetkező katasztrófa képeit látván egyértelmű volt, hogy az általam kezdeményezett és koordinált hazai InSAR kutatások hozzájárulhatnak a katasztrófához vezető út megértéséhez. Ennek oka, hogy ez az egyetlen mozgásvizsgálati technológia, ami a „múltba lát”, így visszatekintve képesek lehetünk vizsgálni a gátak múltbeli állapotát, stabilitását, illetőleg az esetleges mozgásait. Utólag nincs rá más mód, nem lehet visszamenni az időben és méréseket végezni a múltban. Az InSAR esetében a SAR szenzorral felszerelt műholdak viszont ezt korábban már megtették.

Az első lépés a megfelelő adatok, műholdak, szenzorok, észlelési paraméterek kiválasztása volt. Ezek alapján négy lehetséges irányt indítottam. Az első az Európai Űrügynökség (ESA) ERS-1, ERS-2 és Envisat műholdjai, a második a kanadai Radarsat holdak (ezek a C-sávban működnek), a harmadik a japán JERS és ALOS holdak (L-sávban), valamint esély lehet a német TerraSAR-X-szel (TSX; X-sáv), ha van megfelelő mennyiségű korábbi mérés. Ez utóbbi miatt az olasz COSMO-SkyMed nem jön szóba.

Ezek a műholdradaros adatok meglehetősen drágák. Listaáron 10-15 millió forintért lehet egy ilyen vizsgálat alapjául szolgáló adatrendszerhez hozzájutni. Vagy tudományos felhasználásra pályázatot kell beadni, és kedvező elbírálás után fél év múlva egy alacsonyabb árú konstrukcióban lehet ezeket megvásárolni. Levelet írtam az ESA-nak, levelet küldtem Kanadába, beszéltem a németekkel, felvázoltam a szituációt. A katasztrófára való tekintettel bizonyos dolgok könnyen, sőt ingyen elérhetőek. Ehhez aktiválni kell az International Disaster Chartert (IDC). Ehhez az egyes országokban valaki ismer egy titkos telefonszámot és csak ő tudja ezt élesíteni. Azt, hogy Magyarországon ki lehet ez, nem lehetett tudni, s hirtelen nem is volt, aki megmondja. Az illetőnek pedig talán fogalma sincs ennek jelentőségéről és arról, hogy valaki ezt hasznosítani tudná. Magyarul az egész úgy, ahogy van nem működik. Magyarország még soha nem is élesítette az IDC-t, még a tiszai és dunai árvizek kapcsán is a németek tették ezt meg, az áradás onnan indult. IDC aktiválás nélkül nem lehet megúszni a 10-15 milliós ár kifizetését.

Azóta sikerült kideríteni a magyarországi működés folyamatát, és – érdeklődésemet követően – az IDC is kitette a weboldalára azt a címet, ahol hivatalos aktiválást lehet kérni kívülről, titkos szám ismerete nélkül. Már megérte az erőfeszítést, hisz az IDC tíz éves létezése után itthonról is van már lehetőség bárki által aktiválni az egyezményt.

A másik vonal a SAFER EU FP7-es program volt, amelynek célja, hogy katasztrófák és válsághelyzet esetén gyors műholdas adatfeldolgozással segítse a kárelhárítást. Ezt a mechanizmust könnyen aktiváltam. Ugyanakkor az ilyen katasztrófa esetén aktiválható szervezetek bizonyos gyors, egyszerű kiértékeléseket, műholdprogramozásokat és optikai észleléseket végeznek. Senki nem csinál bonyolult, hosszadalmas tudományos munkát évtizednyi adatokon – ez jóval nagyobb feladat. A DLR el is végezte az aktiválásom kapcsán a rárótt feladatot, és publikálta a SAFER nevében ezeket az optikai műholdfelvételeket és értelmezésüket. A gát stabilitásához múltbeli adatokra és InSAR feldolgozásra, értelmezésre van szükség, ami élvonalbeli, komoly tudományos munka. Messze távol áll minden katasztrófahelyzetbeni műholdas szolgálat tevékenységétől.

A kanadaiak közben adtak volna ugyan adatot, de mivel az IDC nem volt aktiválva, nem tették. Õk is aktiválhatták volna a saját nevünkben, de az erre fordítható korlátozott idejük és a közelgő hurrikánszezon miatt nem tették. A TSX adatok kizárólagos disztribútora az Infoterra. Velük telefonon beszéltem, de mivel közben kiderítettem, hogy egyetlen TSX archív felvétel létezik, s esetünkben nem a jövő monitorozása, hanem a múlt a fontos, ezt az utat elvetettem. Felajánlották azonban, hogy ha írok egy pályázatot, akkor október végétől ráállítják a holdat, és tavaszra lesz elég adat a TSX-es InSAR vizsgálatra, s mindez igen kedvező áron. Ez a vonal nincs végleg elvetve, de nem ez a cél elsősorban.

A gát, még ép állapotban, TerraSAR-X műhold 2009. február 16-ai – mint kiderült, a területről addig készült egyetlen – radarképén. (Kép: Infoterra GmbH, feldolgozás: DLR)

Ezzekkel párhuzamosan a legfontosabb vonal még életben volt. Először az ESA Earth Observation G-POD csapatnak írtam, ők tették lehetővé, hogy az IDC vezetőihez eljusson a kérésem. Ezek után még további ESA csapatokkal értekeztem: Earth Watching Team, Earth Observation Missions Team, EO Science and Applications Department, míg kölcsönösen megértettük egymást, ők meg letesztelték kompetenciámat, s végül – egyébként igen gyorsan – megítélték nekem az adatokat. Mindent, amit kértem, azonnal, teljesen ingyen. Ez még a tudományos vizsgálatok esetében is hosszú időt vesz igénybe, pályázatot kíván, elbírálásokat. Siker esetén is még mindig komoly pénzügyi vonzata van. Az Európai Űrügynökség mindentől eltekintett – IDC aktiválást és CAT-1 pályázatot is beleértve –, és az általam összeállított, listaáron 12 millió forint értékű adatot rendelkezésemre bocsátotta. Mindamellett, hogy ez a különleges bánásmód az ESA szemében is különösen színvonalas munkára kötelez, a technológiát ismerve előre lehetett tudni, hogy az egyedülisége és főleg a katasztrófa megelőzhetőségére vonatkozó döntő jelentőségű információk miatt a legjobb munkatervet és legmegbízhatóbb feldolgozást és kiértékelést kell végrehajtani. Ehhez csapatot kellett alkotni, amihez az ESA-s EO és EW emberek mellé külföldi kollégáimat, Urs Wegmüllert a Gamma Remote Sensingtől és Valentin Poncost a Kepler Spacetől választottam. Velük több éve dolgozom együtt InSAR témában.

Az obszervatóriumban számos szoftverrel rendelkezünk és teszteltük azokat, de az elérhető legjobbat kellett alkalmazni. Ezt ugyan 2007-ben javasoltam beszerezni, de eddig még ez nem sikerült, így nincs nálunk licensz. Miután megterveztem a vizsgálatot és az ahhoz szükséges adatrendszert, az ESA-s kollégáknak leadtam a megrendeléseimet, ők előállították, amiket és ahogy szerettem volna, és átadták ezeket. Felvázoltunk egy akciótervet, és annak megfelelően elindítottuk első lépésként a legperspektivikusabbnak tartott Envisat ASAR IPTA analízist. Így indult a gát múltbeli stabilitásának megismerésére.

Az első kérdés, amire választ vártunk: vajon lehetett-e előre látni a mozgást, vagy teljesen stabilnak mutatkozott a gát, míg az anyag nem bírta az erőhatásokat és hirtelen el nem tört, és össze nem omlott, hasonlóan a földkéreghez földrengés esetén? Ha pedig voltak jelek, akkor monitorozással azok kimutathatók lettek-e volna? Ha igen, akkor megelőzhető lett-e volna a katasztrófa? Ha pedig a gát stabilnak mutatkozott, a mozgások múltbeli monitorozása sem utalt-e volna a katasztrófa bekövetkeztére?

Kapcsolódó cikkünkben a vizsgálat eddigi eredményeiről is beszámolunk!