Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Tíz éve figyeli a Napot
(Rovat: Japán a világűrben, A hét képe - 2016.10.28 07:15.)

Tíz éve kering a Föld körül a JAXA és a NASA napfizikai műholdja. Napszinkron pályájának köszönhetően szinte folyamatosak a megfigyelései.


Tizedik születésnapját ünnepelte nemrég a Japán Űrügynökség (JAXA) napfizikai műholdja, a Hinode. (Kép: NASA / JAXA / Hinode)

A születésnap annál is inkább méltó az ünneplésre, mert felbocsátásakor a napfizikai műhold élettartamát 3 évre tervezték, jóllehet reménykedtek a hosszabbításban. Mivel a műhold műszereit japán, európai és amerikai partnerek készítették, a NASA és a Scientific Visualization Studio is képösszeállítással emlékezett meg az évfordulóról Ezekből a képekből adunk közre néhány látványos felvételt.


Fantáziarajz a 600 km magas, napszinkron körpályán keringő Hinodéről. (Kép: NASA)

A Hinode (magyarul „napkelte”, pontosabban felbocsátásakor még Solar–B) 2006. szeptember 22-én állt Föld körüli pályára. A közel egytonnás műhold 600 km magasan kering a Föld körül. A távoli ibolyántúli, az optikai és a röntgentartományban figyeli a Napot, elsősorban a napkoronát, illetve a Nap mágneses terét. Működése tíz éve alatt a Hinode a nagy erejű napkitörésektől a szpikulák finomszerkezetéig szinte mindent megfigyelt, amit csak a Napon tanulmányozni érdemes. Műszerei tíz év elteltével is kifogástalan állapotban vannak és kiválóan működnek.


A Hinode felvétele a 2011. január 4-i gyűrűs napfogyatkozásról. (Kép: NASA / JAXA / Hinode)


A Nap felszínéből kiálló, tüskeszerű nyúlványok, az úgynevezett szpikulák a Hinode felvételén. (Kép: NASA / JAXA / Hinode)


A szpikulák mozgása az enyhe szélben hajladozó, hosszú fűszálakéra emlékeztet. (Az animáció forrása: NASA / JAXA / Hinode)


A Hinode 2013-ban készült felvétele egy fimamentumról. A filamentumok a Nap légkörében megfigyelhető, a környezetüknél hidegebb anyagból álló szalagok. (Kép: NASA / JAXA / Hinode)


A Vénusz átvonulása a Nap korongja előtt, közvetlenül a belépés után, 2012. június 5-én. A bolygókorong bal felső részén keskeny, világos sávként figyelhető meg a Vénusz légköre. (Kép: JAXA / NASA / Hinode)


Ezen a képsorozaton viszont a Hold halad át a napkorong előtt, 2012. május 12-én. A takarás a műholdról nézve nem volt centrális, a földi megfigyelők viszont az Egyesült Államok nyugati részéről és Délkelet-Ázsiából gyűrűs napfogyatkozást láthattak. (Forrás: JAXA / NASA / Hinode)


Ezen a 2011. december 16-án készült felvételen a napkorong részlete mellett a Lovejoy-üstökös is látható (a kép bal alsó sarka közelében). Az üstökös túlélte a közeli találkozást a Nappal, és épségben bukkant elő a Nap másik oldalán. (Kép: JAXA / NASA / Hinode)


A Hinode optikai távcsövével, nem sokkal a műhold indítása után, 2006. december 13-án készült ez a felvételsorozat. Jól látható a napfoltcsoport szerkezete, a sötét umbra, a szálas szerkezetű penumbra és a foltcsoport környezetében a napfelszín granulációs szerkezete. A felvételsorozat azonban nem ezért izgalmas, hanem azért, mert közben egy napfler kitörése lehetőséget adott a kutatóknak a fler és a foltcsoport kölcsönhatásának vizsgálatára (a fler a felvételsorozat közepén az alsó, kisebb folt közepén, halvány felvillanásként látszik egy pillanatra). (Forrás: JAXA / NASA / Hinode)

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2020