Égtérkép infravörösben
(Rovat: Japán a világűrben, Távoli világok kutatói - 2007.07.18 06:48.)

A japán Akari csillagászati műhold még dolgozik, de lassan kifogy a detektorokat hűtő folyékony hélium. Közzétették az égbolt több mint 90%-áról készített infravörös képet.

Az Akari (korábbi nevén ASTRO-F) 2006 februárjában indult. A JAXA japán űrügynökség programjában jelentős az európai kutatók részvétele is. A teljes égbolt sziszetmatikus felmérése hat különböző infravörös hullámhosszon tavaly májusban kezdődött, és első körben novemberben fejeződött be. (A felmérés során a biztos detektálás érdekében minden területet két különböző időpontban figyelnek meg.) Jelenleg a műholddal célzott megfigyeléseket végeznek, közbeiktatva az égboltfelmérés „fehér foltjait” eltüntető észleléseket is. A várakozások szerint a folyékony hélium, amely 6 K-es hőmérsékleten tartja a detektorokat, idén szeptember körül elfogy.

Az égbolt, ahogy az Akari a 9 mikrométeres infravörös hullámhosszon látta. A szögfelbontás 9 ívmásodperces, lényegesen jobb, mint amit az úttörő angol-holland-amerikai IRAS mesterséges holddal – az első és eddig egyetlen infravörös égtérképező űreszközzel – 1983-ban el lehetett érni. (Kép: JAXA)

A középső fényes sáv saját galaxisunknak, a Tejútrendszernek a korongja. A legintenzívebb infravörös sugárzást kibocsátó foltok a korongban vagy annak közelében láthatók. Ezekben csillagkeletkezés zajlik. A kép kellős közepén a Tejútrendszer központi vidéke, ahol idős csillagok találhatók nagy sűrűségben. A képre rárajzolták a csillagképek ábráit és megjelölték a jelentős csillagkeletkezési vidékeket is. A képen a legszembetűnőbb Tejútrendszeren túli forrás a Nagy Magellán-felhő (a jobb alsó negyed közepe táján, ugyancsak megjelölve). Erre a közeli galaxisra is aktív csillagkeletkezés jellemző. Az Akari kb. 3500 célzott megfigyelésének számos célpontja éppen ehhez hasonló, távolabbi galaxis.