Japán teherűrhajó az űrállomáshoz
(Rovat: Japán a világűrben, Az űrállomás és kontinensünk - 2004.07.14 09:25.)

A JAXA japán űrügynökség továbbra sem tétlenkedik, sorra rukkolnak elő a különböző missziótervekkel. Az egyik új projekt keretében egy teherűrhajót terveznek a Nemzetközi űrállomáshoz. A neve HTV lenne.

Az egyezés persze csak a véletlen műve lehet. A japán teherűrhajó nevének rövidítése emlékeztet az európai teherűrhajó, az ATV nevére. Előbbi a H-2A Transfer Vehicle (H2A rakéta szállítójárműve, vagyis a H-2A hordozórakétával pályára állított teherűrhajó), utóbbi az Automated Transfer Vehicle (Önműködő Szállítójármű) rövidítése.

Az ISS 16 nemzet összefogásával épül. Japán egy igen összetett modul megépítésével (Japanese Experiment Module, másnéven Kibo) képviselteti magát az űrállomás-programban. 2000 óta 3 fős, ma az űrsikló-program szüneteltetése miatt kétfős legénység tartózkodik folyamatosan a Nemzetközi Űrállomáson. Az űrhajósok ellátására, kísérleti eszközök felvitelére, a vízutánpótlásra, üzemanyag-ellátásra (időnként a fékeződés miatt meg kell emelni az ISS pályáját) jelenleg csak az orosz Progressz teherűrhajó képes. Viszont a kiépülő Nemzetközi Űrállomás szükségleteit a Progressz nem tudja majd ellátni. A japán szakemberek 1997 óta dolgoznak egy teherűrhajó, a H-2A hordozórakéta által indítandó HTV tervén.

Az űrhajó 6 tonnát szállíthat majd, és 400 km magasságot képes elérni. Úgy tűnik a japán remények szerint a HTV megbízhatóbb, és gazdaságosabb lenne, mint az eddigi szállítási eszközök. A teherűrhajó mérete megközelítőleg akkora lesz majd, mint egy autóbusz, három főbb részből áll.

A HTV hátsó egysége a meghajtó modult, valamint a fő műszereket tartalmazza, ami például segít majd orbitális pályára állni. Itt találhatók a hajtóanyag- és oxigéntartályok, valamint a magasnyomású levegőtárolók, és az RCS (Reaction Controll System) berendezés. A középső rész az elektronikus egységeknek ad otthont, innen lehet irányítani az energiaellátást és a telekommunikációs adatátvitelt. A harmadik rész pedig az ellátmány szállítására hivatott, ide kerülnek azok a felszerelések, amiket a Nemzetközi Űrállomásra szállítanak majd. (A teherűrhajóra „használat urán” az űrállomáson felgyülemlett hulladékot pakolnák át, hogy azzal együtt, visszatéréskor elégjen a légkörben.)

Egy űreszköz számára mindenképp fontos, hogy kiállja a világűr mostoha körülményeit, külön figyelembe kell venni az űrszemét becsapódásának veszélyét is. A japán teherűrhajó burkolatát tesztelték a kutatók, és az eredmények kimutatták, hogy jól fogja bírni az utazást. 6 km/s-os sebességgel különböző méretű alumínium labdákkal bombázták a tervezett külső fal egy próbaelemét, ami rendkívül jó ellenállást mutatott. A HTV-t a tervek szerint a japán H-2A rakétával bocsátják majd fel a Tanegashima Űrközpontból, 2007 novemberétől. Összesen 10 HTV megépítését tervezik, a tesztpéldány 2005-ben indulhat.

Felmerülhet a kérdés, ha az ESA is tervez teherűrhajót, akkor mi szükség a HTV-re? Az európai űrhajó jövő év áprilisától repülhet Ariane-5 rakéta segítségével. A kérdésre nem könnyű válaszolni. Elvileg a nemzetközi űrállomás esetében történő együttműködés lényege az lenne, hogy ugyanazt ne építse meg két űrhivatal dupla költségen. Persze, a verseny mindenképp jót tesz a technikai fejlődésnek és úgy általában a gazdaságnak. Reméljük, a japán teherűrhajó esetében sem lesz másként…

Boros-Oláh Mónika