Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Októberre tervezték, januárra halasztják
(Rovat: Japán: a Hayabusa űrszonda, Távoli világok kutatói - 2018.10.23 07:15.)

A Ryugu kisbolygó felszíne annyira sziklás, hogy a japán Hayabusa-2 űrszonda irányítói óvatosságból januárig nem kísérlik meg a mintavételt.

A kisbolygókutató űrszonda legutóbb akkor szerepelt a hírekben, amikor október 3-án lebocsátotta a Ryugu felszínére a harmadik „ugráló” egységét, az európai készítésű MASCOT-ot. A műszeregyüttesen nem voltak napelemek, így működési ideje az akkumulátorok lemerüléséig tartott. Végül a várakozásokat némileg felülmúlva 17 órán és 7 percen át maradt aktív a MASCOT, ez idő alatt mind a négy műszeregyüttesével több helyszínen is méréseket tudott végezni a kb. 900 m-es átmérőjű kis égitesten. Dióhéjban összefoglalva ezt látta: sok szikla, néhány kő, semmi por.


Balra a MASCOT leereszkedésének útvonala az anyaszonda által készített felvételre rajzolva. A fényképen jobbra alul a Hayabusa-2 árnyéka is látható. A jobb oldali képet a MASCOT készítette a nagy képen fehér vonalakkal megjelölt irányba, amerre egy több tíz méteres szikla látszott. Balra alul itt is egy árnyék létszik, a 30 cm-es leszállóegységé. (Kép: bal odalt: JAXA / University of Tokyo / Kochi University / Rikkyo University / Nagoya University / Chiba Institute of Technology / Meiji University / University of Aizu / AIST; jobb oldalt: MASCOT / DLR /JAXA)

A sziklamentes, sima felszíndarabok hiánya nem kevés fejfájást okoz az anyaszonda, a Hayabusa-2 irányítóinak. Az űreszköz 2014-ben indult a Földről, idén júniusban érkezett a C-típusú (szénben gazdag) földközeli kisbolygó környezetébe. Az égitest a négy és fél milliárd éves Naprendszer keletkezéskori állapotának tanúja lehet.

A Hayabusa-2 programja eddig jól haladt, de a „legnagyobb dobás”, a felszín anyagából való mintavétel, majd annak hazajuttatása laboratóriumi elemzésre a Földre még hátra van. Amikor az űrszondát elindították, úgy kalkuláltak, hogy először már most októberben megérintik vele a kisbolygó felszínét. Az eddig összegyűlt adatokat elemezve azonban inkább 2019 januárjára halasztották ezt a kockázatos műveletet.

A Japán Űrügynökség (JAXA) szakembereit az zavarja, hogy a 7 és fél órás periódussal a tengelye körül megforduló kisbolygón nincsenek a megközelítésre alkalmas nagy, legalább 100 m kiterjedésű sima felületek, vagyis ahol a sziklák magassága nem haladja meg a fél métert. A Hayabusa-2 ionhajtóművei segítségével manőverez az égitest közelében, a felszín felett hol magasabban, hol alacsonyabban. Szeptember végén és október elején néhányszor tíz méteres magasságból engedték le először a két kis japán, majd az európai felszíni egységet. Ennél azonban közelebbre kell majd jutni, méghozzá biztonságban. A mintavételre szolgáló kar hossza 1 méter. A sziklás terepen azt kockáztatják, hogy a szonda oldala nekiütközik valaminek.


A legígéretesebb, viszonylag sík potenciális mintavételi hely (jelölése: L08-B) átmérője sem nagyobb, mint 20 méter a Ryugu felszínén, így igen pontos manőverezésre lesz szükség az űrszondával, miközben alatta az égitest még el is fordul... A kép szeptember 12-én, kb. 3 km-es magasságból készült a Hayabusa-2 navigációs kamerájával (Optical Navigation Camera – Telescopic). (Kép: JAXA / University of Tokyo / Kochi University / Rikkyo University / Nagoya University / Chiba Institute of Technology / Meiji University / University of Aizu / AIST)

Először kb. 25 m-es felszín feletti magasságban próbálják begyakorolni a szükséges műveleteket. Azt már a korábbi tapasztalatokból tudják, hogy 50 m-es magasságban 10 m-es pontossággal sikerül tartani az űrszonda pozícióját, de az még bizonyításra vár, hogy ez lejjebb is működik-e. Erre szolgál a következő néhány hónap.

Ha minden jól megy, a néhány gramm tömegű anyagminta 2020-ban érkezik vissza a Földre. A mintavétel késleltetése erre nincs hatással.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2020