A Haiyan szele
(Rovat: Időjárás és előrejelzése, Katasztrófák ellen - 2013.11.14 07:15.)

A Fülöp-szigeteken hatalmas pusztítást végzett, emberek ezreinek halálát okozó tájfun szélebességét nem volt könnyű megmérni.

Közvetlen mérések még onnan sem állnak rendelkezésre, ahol esetleg telepítettek mérőberendezéseket, hiszen a rekorderősségű trópusi viharban azok is jórészt tönkrementek. Kutató repülőgépeket sem küldtek a trópusi vihar körzetébe. Helyszíni adatok hiányában a meteorológusok műholdas mérésekre támaszkodhatnak, bár ezek valójában csak becslésre alkalmasak, a maximális széllökés sebességét nem tudják pontosan megadni. A műholdas módszerek előnye viszont, hogy nagy területre kiterjedően szolgálnak információval.

Az egyik szokásos eljárás a kidolgozójáról elnevezett, több évtizedes Dvorak-módszer. A maximális szélsebességet a látható és infravörös sávban készült űrfelvételek különbségeinek elemzésével, közvetett módon határozza meg. Egyes szakemberek szerint bizonyos esetekben túlzó becslést ad. A mostani „szupertájfun„, a Haiyan november 7-én, a Fülöp-szigetek mellett a 8-ig terjedő Dvorak-skálán elérte maximális értéket.

A Haiyan tájfun szélirányára a nyilak, a sebességre a színskála utal. A maximális 120 mérföld/óra (vörös szín) kb. 190 km/h sebességnek felel meg. Az adatok az indiai OceanSat-2 műhold OSCAT műszerétől származnak, és a november 7-én, helyi időben 9:30-kor érvényes állapotot mutatják. (Kép: JPL / ISRO)

Egy másik eljárás műholdakra telepített, a mikrohullámú sávban működő radarberendezéseket, ún. szkatterométereket használ. Ezek méréseiből a tengerek felett fújó szél sebességére és irányára lehet következtetni, a vízhullámokról visszaverődő radarjelek erőssége (szóródásának mértéke) alapján. A fenti kép is egy ilyen, két nyalábbal dolgozó, forgó szkatterométer adataiból készült. A berendezés az indiai OceanSat-2 műholdon repül, az adatokat a kaliforniai Jet Propulsion Laboratory (JPL) szakemberei dolgozták fel. Az északi félteke ciklonjaira jellemző módon a legnagyobb szélsebességet a viharzóna középpontjától északkeletre mérték.

Az OceanSat-2 adatai és egy még kísérleti stádiumban levő feldolgozási módszer szerint a legnagyobb szélsebesség 206 km/h volt, ami bőven elegendő a híradásokban is látott pusztításhoz. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az OceanSat-2 adatait 24 km × 24 km-es területre átlagolják, ami azt is jelenti, hogy ennél kisebb skálán, lokálisan a megadottnál még erősebb széllökések is előfordulhattak. Becslések szerint így a maximum akár 240 km/h is lehetett.