Hamarosan hiány lesz földmegfigyelő műholdakból
(Rovat: Időjárás és előrejelzése, Környezetünk védelme - 2012.11.20 07:15.)

2020-ig akár a negyedére is csökkenhet az amerikai földmegfigyelő műholdas szenzorok száma – figyelmeztetnek szakemberek.

Ennek az az oka, hogy sokat késnek az új űreszközök, a jelenleg fent levő műholdak „szavatossága” pedig idővel lejár. Így a feltehetően sorban kieső műholdas érzékelők utánpótlása nem biztosított. Pedig – mint azt legutóbb az Egyesült Államok sűrűn lakott keleti partvidékét is elért, pusztító Sandy hurrikán példája is mutatta – nagy szükség van a Földet vizsgáló, különféle, egymást kiegészítő mérésekre képes űreszközökre. Ezek egyrészt segítenek az időjárási jelenségek pontos előrejelzésében. Másrészt folytatják azokat az immár több évtizedre visszanyúló műholdas mérési sorozatokat, amelyek alapján bolygónk klímájának alakulására lehet következtetni.

A Sandy hurrikán a Suomi-NPP műhold VIIRS (Visible Infrared Imaging Radiometer Suite) műszerének éjszakai műholdfelvételén, még október 28-án, az Atlanti-óceán fölött. A felvétel bal oldalán Florida és Georgia államok városainak fényei is látszanak. (Kép: J. Allen, R. Simmon / NASA / NOAA / DoD)

Egy a közelmúltban megjelent tanulmány szerint a NASA és a NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration, az amerikai óceán- és légkörkutató ügynökség) 2020-ra azon veheti észre magát, hogy csupán 20 működő műholdas érzékelője maradt. Bizonyos képességek elveszhetnek, ami a Föld folyamatos megfigyelését illeti. Az alacsony, poláris pályára szánt amerikai meteorológiai holdak, a NOAA JPSS (Joint Polar Satellite System) rendszerének esetében például akkora a késés, hogy az első műhold 2017-ig nem is áll pályára. Emiatt is kellett tavaly felbocsátani az Suomi-NPP műholdat. De még ezzel is történhet valami 2017-ig, s ebben a szerencsétlen esetben megszakadnának a folyamatos mérések. A klímakutatás amúgy is érzékeny arra, ha késnek a műholdindítások. Ideális esetben ugyanis a hasonló típusú méréseket végző régi és az új érzékelők legalább egy évig párhuzamosan kell működjenek, hogy adataik kalibrációja rendben elvégezhető legyen. Így tudják biztosítani, hogy a különböző műhold- és műszergenerációk méréseiből végül egységes adatsor készüljön.

Európában sem rózsás a helyzet, az ESA Envisat műholdjának áprilisi elvesztése nagy űrt hagyott maga után. Az Envisat sokrétű funkcióinak pótlására szánt új Sentinel műholdsorozat első, radaros megfigyelésekre képes tagja például csak jövőre indulhat, a többire pedig még ennél is hosszabb ideig kell várni.