Rossz hír a hurrikán-megfigyelőknek
(Rovat: Időjárás és előrejelzése, Katasztrófák ellen - 2009.11.30 08:30.)

Elromlott a QuikSCAT. A NASA veterán műholdjának szélsebességi adatai nagyon fognak hiányozni az időjárási előjelzésekből, különösen a távoli óceánok fölött kialakuló trópusi viharok esetén.

Az amerikai QuikSCAT műholdon levő SeaWind berendezés forgó antennája mondta fel a szolgálatot, több mint egy évtizedig tartó működés után.

A QuikSCAT a Föld körüli pályán, alul a SeaWinds 1 m-es forgó antennatányérja. (Fantáziakép: Ball Aerospace)

A QuikSCAT széladatait világszerte használták a meteorológusok, numerikus előrejelző modelljeikben. A Föld felületének kb. 70%-át óceánok borítják, ahol szinte lehetetlen helyszíni mérésekkel az időjárásra jellemző paramétereket meghatározni. A QuikSCAT különösen a trópusi viharzónák helyének, méretének, erősségének, szélsebességének meghatározásához volt igen fontos. Olyan helyekről is tudott információval szolgálni, ami a szárazföldi radarok és a repülőgépek számára nem volt elérhető.

A szakértők szerint a mostani hibát – aminek a javítására gyakorlatilag nincs esély – a műhold SeaWinds nevű ún. szkatterométer műszerében levő csapágyak elöregedése váltotta ki. A végül november 23-én bekövetkezett leállásnak már voltak előjelei: az elmúlt hónapokban megnövekedett súrlódást regisztráltak, ami miatt a forgatást végző motorok nagyobb teljesítménnyel kellett működjenek. A motorok a kb. 1 m-es radarantennát forgatták meg, percenként 18-szor. Az óceánok felett fújó szél sebességére és irányára a hullámokról visszaverődő radarjelek erőssége alapján következtettek. A műhold naponta a teljes földfelszín 90%-át tudta „letapogatni”. A két, egymással kb. 6°-ot bezáró nyalábban kibocsátott rádióhullámok frekvenciája 13,4 GHz volt. A felszínen szóródott jelek detektálásával egyszerre igen nagy, 1800 km széles földfelszíni sávokról szerzett adatokat. Az amerikai NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) feladata volt az adatok felhsználása az operatív időjárás-előrejelző munkában, valamint továbbítása a nemzetközi meteorológiai szervezetek felé.

A QuikSCAT még 1999-ben indult Titan-2 rakétával, eredetileg 2 évesre tervezett küldetésére. Később élettartamát meghosszabbították, mivel kiderült, hogy a hurrikán-előrejelzéseket készítő számítógépes modellek számára kulcsfontosságú bemenő adatokat szolgáltat. Érdekesség, hogy elsősorban gyors pótlásnak szánták, egy röviddel azelőtt tönkrement japán űreszköz helyett. A sors fintora, hogy a 2002-ben Japánból indított „végleges pótlás” a startja után egy éven belül tönkrement. Így maradt állandó szolgálatban a QuikSCAT...

A műhold tehát az elsődleges feladatát, a pontos szélmérést már nem tudja ellátni. Korlátozottan képes még a hurrikánok, illetve a sarki jégsapkák megfigyelésére. Adatai azért lehetnek fontosak, hogy összehasonlítsák azokat más – például európai, indiai, japán – műholdak hasonló mérési eredményeivel, ezzel biztosítva az adatsorok egyforma kalibrálását és így folyamatosságát.

A műhold pótlásáról, vagy egy fejlettebb szkatterométer pályára állításáról viták vannak Amerikában. Az Extended Ocean Vector Winds Mission munkanevű programhoz eddig nem találtak elegendő pénzügyi támogatást. Helyette a NASA egy 2016-ra elkészülő japán műholdra (GCOM-W2) szánt egy fedélzeti berendezést. Az az időszak viszont még nagyon messze van. Addig is az amerikaiak az európai MetOp és az indiai Oceansat-2 méréseire lesznek kénytelenek hagyatkozni.

A QuikSCAT széltérképe a Kartina-hurrikánról (2005. augusztus 28., a Mexikói-öböl felett). (Kép: NASA / JPL)