A polipok és a SETI
(Rovat: Idegen civilizációk? - 2019.07.16 13:15.)

A polipok egy, a miénktől teljesen eltérő „értelmi felépítés” példája, hangzott el nemrégiben egy asztrobiológiai konferencián, és a dolognak vannak tanulságai a SETI számára is.

Egy polippal való találkozás – írja a filozófus Peter Godfrey-Smith – a lehető legközelebb áll ahhoz, amilyen egy idegen értelemmel való találkozás lehet, mivel a fejlábúak evolúciósan tőlünk függetlenül fejlődtek ki, ám ennek ellenére is „a mentális komplexitás szigetei a gerinctelen állatok tengerében.”

(A kép forrása)

Dominic Sivitilli (University of Washington) pedig egy asztrobiológiai konferencián úgy fogalmazott, hogy a polipok nagyon is különböznek tőlünk, illetve bármiféle „emlősintelligenciától”. Ami egyben azt is jelenti, hogy noha hajlamosak vagyunk az emberi értelmet (gondolkodást) mintegy az értelem (gondolkodás) univerzális modelljének tekinteni, ez egyáltalán nincs így. A polipok esetében például nem is lehetne igazabb a „nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal” mondás, mivel bizonyos értelemben maga a polip sem tudja. Ugyanis a kar idegrendszere önálló, az agytól független networkként tevékenykedve deríti fel az érdekesnek tűnő tárgyakat, és hoz különböző döntéseket.

Mindez legalább két szempontból érdekes a számunkra. Egyfelől, mert az első SETI konferencián, az 1960-as évek elején egy John Lilly nevű kutató még arról beszélt (hosszú időre erősen befolyásolva a hipotetikus idegen civilizációk kutatását), hogy az ember mellett legalább egy másik értelmes faj is létezik a Földön: a delfinek, melyek „a miénkhez hasonló” értelemmel rendelkeznek. Ezt ma már nem szokás elfogadni, és a hangsúly a nem emberi értelmek esetében a feltétételezett hasonlóságok helyett egyre inkább a lehetséges különbségek kutatása felé tolódik el. Röviden: az időben előrehaladva változik az értelmes lények kutatásában meghatározó szerepet játszó felfogás, és érdekes kérdés, hogy ez mennyiben lesz más húsz vagy ötven év múlva.

Másfelől a nyolckarúak példája nem csak arra irányítja rá a figyelmet, hogy még egy, a földi körülmények között kifejlődött lény értelme is nagyon különböző lehet a miénktől, hanem ezen a ponton azon is érdemes eltűnődni, hogy miként lehetne még teljesen másmilyen jellegű intelligenciát elképzelni. Például ma talán meggyőzőnek tűnik az a rangsorba állítás, mely szerint az aranyhal nem rendelkezik öntudattal; a nagy majmok igen, bár ennek nincsenek tudatában; az ember pedig tudatában is van. De vajon ez az önreflexióra való képesség elengedhetetlenül a „magasabb rendű” intelligencia velejárója? Vagy egy hipotetikus idegen ugyanúgy lehetne értelmes (és rendelkezhetne csillagközi kommunikációra is technikai civilizációval), mint mi, miközben – ellentétben velünk – nem lenne tudatában a saját létezésének?