A SETI jövője és a társadalomtudományok
(Rovat: Idegen civilizációk? - 2009.12.20 09:00.)

Albert A. Harrison amerikai társadalomtudós szerint a jelenlegi SETI-kutatások természetét egy sikeres észlelés vagy az áttörést hozó technológiák mellett az is megváltoztathatja, ha a kormányzat beavatkozik. Továbbá az is, ha beszállnak a társadalomtudományok is.

Mivel ezt a keresést „kulturális, pszichológiai és tudományos megfontolások” egyaránt támogatják, ezért – mondja Harrison – a belátható jövőben minden bizonnyal folytatódni fog. Eközben arra is számíthatunk, hogy a mostani helyzethez hasonlóan továbbra is gondot fog okozni, hogy „a népszerűsítés kétélű fegyver”, és különösen egy ilyen téma esetén mindig fennáll annak a veszélye, hogy nem megfelelően képzett embereket (vagy éppen megszállottakat) is magához vonz.

Ami a technológiát illeti, az ezen a téren bekövetkezett fejlődésének köszönhetően 20-30 éven belül (ha ugyan nem előbb) be fog fejeződni az „égbolt feltérképezése”, és tisztában leszünk azzal, hogy a Tejútrendszeren belül léteznek-e a jelenlegi elvárásainkkal összhangban lévő technikai civilizációk. Nemleges válasz esetén pedig elképzelhető, hogy a kutatók ki fognak ábrándulni a jelenleg meghatározónak számító mikrohullámú keresésből, és a lézer válik elsődlegessé, miközben tovább lehet lépni más módszerek és megközelítési módok felé is. Nagyobb hangsúlyt kaphat például az esetleges makromérnöki tevékenység keresése vagy éppen annak a vizsgálata, hogy a hipotetikus idegen civilizációk, illetve leginkább a szondáik jelen vannak-e a Naprendszerben. Ez lenne egyébként a leginkább Scott Stirde és Bruce Cornet nevéhez köthető S3ETI, vagyis Solar System SETI, ahol még az eddigieknél is komolyabb problémát jelenthet majd, hogy miként különböztessék meg magukat a SETI-kutatók az ufológusoktól a média és a nem szakemberek felé.

Az viszont Harrison szerint nem a jövő, hanem a jelen problémája, hogy miközben a társadalomtudományok művelőit olyan, az egész emberiség számára fontos problémák foglalkoztatják, mint amilyen a háború, a szegénység, a nemi kérdések vagy a rasszizmus, aközben a SETI-nek nem szentelnek figyelmet, és „a SETI-vel foglalkozó társadalomtudósok ma nagyjából ott tartanak, ahol a SETI-vel foglalkozó természettudósok 1960-ban”.

Márpedig a SETI – bár a kereséshez megfelelő műszerekre és természettudományos ismeretekre van szükség – elképzelhetetlen a társadalomtudományok bevonása nélkül. Elvégre nem az űrben keringő szikladarabokat, hanem idegen civilizációkat (értsd: társadalmakat) keresünk. És mint ahogy egy őserdei törzs esetében sem a fizikusok dolga a kapcsolatfelvétel és a kapcsolatfelvétel kiértékelése (még ha a 20. századi fizikára volt is szükség a kutatókat a helyszínre szállító helikopter megépítéséhez), ugyanígy addig nem számíthatunk érdemi előrelépésre a SETI-vel kapcsolatban sem, amíg a szociológusok, antropológusok meg a többi társadalomtudósok nem foglalkoznak komoly formában vele.