Gondolatok az első holdraszállás 40. évfordulóján
(Rovat: Holdraszállás 40, Az Apollo holdprogram - 2009.07.22 10:00.)

Mintha tegnap lett volna. Szinte hihetetlen, hogy már 40 éve történt. Sok millió ember szeme láttára lépett a Föld első küldötte egy idegen égitest felszínére.

Az 1969. július 16-24. közötti űrutazás során Neil Armstrong parancsnoksága alatt, Edwin Aldrin, a holdkomp pilótája és Michael Collins a parancsnoki modul pilótája részvételével, világ legnagyobb rakétakomplexum, a Saturn-V–Apollo-11 fedélzetén jutottak Hold körüli pályára, és végezték az emberiség történetének első holdraszállását. Mindez az űrrepülés korszakának nyitánya, a Szputnyik-1 pályára állását követő 12. évben történt. E jelentős előrelépés után joggal gondolták abban az időben még a szakértők is, hogy az évszázad végéig megtörténhet a Marsra utazás. Ez egy kicsit pontatlan jóslás volt, legalább 25-30 évet tévedtek, hiszen ma úgy tűnik, hogy egy ilyen vállalkozásra 2030 körül kerülhet sor. A holdraszállás és visszatérés a Földre mintegy 10-12 napot vett igénybe, a Marsra utazáshoz és a visszatéréshez viszont legalább 2,6 évre lesz szükség. Ha addig jelentős eredményeket érnek el a rakétafejlesztés terén, az utazás időtartama 2 évre csökkenhet, ami azonban a holdutazás időtartamának még mindig kb. 72-szerese.

Ha visszagondolok az 1940-es évekre, akkor Bráda Lajos fizikatanárunktól, a Karcagi Református Nagykun Gimnáziumban azt hallottuk, hogy ő már nem, de mi, vagy a mi gyermekeink, unokáink talán megérik azt a napot, amikor az ember legyőzi a Föld vonzóerejét, és kijut a világűrbe. Azután felgyorsultak az események, megtörtént a csoda, és még Bráda tanár úr is megérte a napot, amikor az ember alkotta első mesterséges égitest Föld körüli pályára állt, majd ezután az első ember kijutott a világűrbe, sőt az első ember a Holdra lépett. Azóta mintegy 500 ember járt a világűrben, köztük Farkas Bertalan, a Magyar Köztársaság állampolgára.

Az űrrepülés immár több mint 50 éve alatt az emberiség három nagy mérföldkövet hagyott maga mögött: az első Szputnyik pályára állítását, az első ember, Jurij Gagarin űrrepülését, és Neil Armstrong Holdra lépését. Úgy gondolom, a negyedik mérföldkő a holdbázis létesítése, majd az ötödik az ember Marsra lépése lehet. Persze erre még várni kell, és a Naprendszer belső részén, a bolygók világában végzett repülések során tovább kell tökéletesíteni az űrrepülés eszközeit. A rakétatechnika mai fejlettségi színvonala mellett, a Hohmann-ellipszishez közeli pályán repülve, mintegy 32 hónapig tarthat a Marsra utazás és visszatérés a Földre, ami bizony számos, főleg pszichológiai és fiziológiai problémát vet fel. Az viszont tény, hogy sem a Föld típusú bolygók, sem az óriásbolygók között nincs a Marson kívül olyan, amelyen az ember leszállhatna. A Merkúr és a Vénusz felszínén uralkodó szélsőséges viszonyok, az óriásbolygóknál pedig a szilárd felszín hiánya nem teszi lehetővé, hogy az ember oda leszálljon. A Marsra lépés után a Marson létesítendő bázis kiépítése lesz a nagy feladat, illetve az ember utazása az óriásbolygók valamelyik holdjára. Az űrrepülés terén is távlati célok sokasága áll az emberiség előtt. Semmi kétség, egyszer e célokat – az objektív és szubjektív akadályozó tényezőket leküzdve – az emberiség eléri, de addig – bizonyára – még sok víz folyik le a Dunán.

Dr. Szabó József