Dr. Nagy Elemér (1948–2019)
(Rovat: Hazai kutatóhelyek és űripar - 2019.06.06 15:45.)

Megrendülten tudatjuk, hogy dr. Nagy Elemér főorvos, űrkutató életének 71. évében elhunyt.

Dr. Nagy Elemér 1948. október 10-én született Nyíregyházán, 2019. április 28-án adta vissza a lelkét teremtőjének. Kutatócsoportja évek óta tanulmányozta az egyensúlyozó rendszer viselkedését földi körülmények között, szimulált mikrogravitációban, valamint részt vállalt az űrutazások során rögzített adatok földi kiértékelésében.

A feladataikat szélsőséges körülmények között végző személyek (űrhajósok, magaslégköri pilóták) megbízható operátori tevékenységének megtartása alapvető követelmény a repülés, illetve az általuk megvalósított küldetés biztonságos végrehajtásában. Ezért fontos, hogy bizonyos, a valóságos szituációkat szimuláló helyzetekben vizsgáljuk a célszemélyek élettani reakcióit. A vizsgálati eredmények elemzésével választ kaphatunk a felvetett kérdésekre, egyúttal lehetőséget találhatunk a veszélyes szituációk elkerülésére, megfelelő megoldására, szerencsés esetben azok megelőzésére. Az eredmények felhasználása elősegíti a repülés biztonságának növelését. Ez gyakorlatilag állandó kutatási terület, melyet folyamatosan végzünk a szélsőséges körülmények között dolgozó személyek biztonsága érdekében.

Dr. Nagy Elemér a 2005. évi NES Kongresszuson, Melbourne-ben tart előadást

Töretlen humorérzéke, széles látóköre miatt társasági eseményeknek is meghatározó tagja volt. Pozitív életszemléletét az őt ért csapásokban sem veszítette el. Súlyos, gyógyíthatatlan betegségét méltósággal viselte, és bár az utóbbi években nem tudott aktívan részt venni a kutatásokban, de szakmai érdeklődését soha nem veszítette el. Halála nagy veszteség a magyar űrkutatás számára. Emlékét megőrizzük!

Utolsó útjára 2019. június 11-én 11 óra 15 perckor kísérjük a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójából.

Bencze Gábor

Dr. Nagy Elemér életútja:

Tanulmányok:
1976. SOTE Általános Orvosi Kar, orvosi diploma (HM ösztöndíjasként)
1983. Fül-orr-gégegyógyászat szakvizsga, Szeged
1995. Fül mikrosebészeti továbbképzés, Würzburg, Németország
1997. Audiológiai szakvizsga, Budapest

Tudományos tevékenység:
1983-tól a Magyar Fül-Orr-Gégeorvosok Egyesülete tagja
1986-tól a Magyar Űrkutatási Iroda – MH Központi Honvédkórház Vesztibuláris és Pszichológiai kutatócsoport tagja
1990-től a Magyar Asztronautikai Társaság tagja
1991-től a Neurootological and Equilibriometric Society (NES, Bad Kissingen, Németország) tagja
1997-től a Magyar Repülő- és Űrorvosi Társaság tagja
1998-tól a Bárány Society (Uppsala, Svédország) tagja
1998-tól a Magyar Neurológusok Társasága tagja
2003-tól a MH Központi Honvédkórház Vesztibuláris és Pszichológiai kutatócsoport témavezetője
2005-től a Dr. Nagy és Társai Vesztibuláris és Pszichológiai kutatócsoport vezetője
2006-tól az Űrkutatási Tudományos Tanács tagja
2011-től a Magyar Fül-Orr-Gégeorvosok Egyesülete Otoneurológiai Szekció elnöke

Az Európai Űrügynökség (ESA) által meghirdetett pályázatok közül első helyet ért el a MTA Pszichológiai Kutatócsoportjával közösen beadott pályázattal a 2009-ben a Nemzetközi Űrállomáson (ISS), az űrhajósok által megvalósításra kerülő űrprogramban.

13 magyar és 28 angol nyelvű cikknek szerzője, illetve társszerzője. 46 magyar és 100 angol nyelvű előadásban vett részt, illetve tartott itthon és külföldön.

Szakmai gyakorlat:
1976–80 csapatorvosi szolgálat
1980–89 MN Központi Katonai Kórház Fül-orr-gége osztály, alorvos, adjunktus
1986–88 szakértő a Jemeni Arab Köztársaságban
1990–94 MH Budai Honvédkórház Fül-orr-gége osztály, osztályvezető főorvos (ezt követően szolgálati nyugdíj, rendfokozat: orvos alezredes)
1995–96 Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Vaszary Kolos Kórháza, Esztergom, Fül-orr-gége osztály, osztályvezető főorvos
1996–2001 BM Központi Kórház és Intézményei, Budapest, Fül-orr-gége osztály, főorvos (osztályvezető-helyettes)