DOSIS-3D
(Rovat: Hazai kutatóhelyek és űripar, Az űrállomás és kontinensünk - 2012.05.23 07:15.)

Magyar részvétel az Európai Űrügynökség (ESA) újabb nagyszabású programjában a Nemzetközi Űrállomáson.

Bár a DOSIS-3D program ötlete már 2010-ben felmerült, és részleteinek kidolgozása is befejeződött 2011 elejére, újabb lendületet csak a Szojuz TMA-04M űrhajó 2012. május 15-i startjával nyert. Ennek az ESA által létrehozott, sok ország részvételével folyó programnak a lényege egy mindenki által elérhető, internetes adatbázis létrehozása, amelyben a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) valaha is mért kozmikus sugárzásra vonatkozó adatok szerepelnek. Valamint cél még a korábbi mérések kiterjesztése még nem, vagy keveset vizsgált területekre, és az új eredmények adatbázisba való elhelyezése.

A Szojuz május 17-én kapcsolódott az ISS-hez. A 31. számú, háromtagú legénység mellett a program keretében nagy mennyiségű, a kozmikus sugárzás detektálására alkalmas mérőeszközt is vitt magával. Az eszközök egy-egy orosz, japán és ESA csomagban érkeztek. Az MTA Energiatudományi Kutatóközpontja (EK; korábban MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet) az orosz és az ESA csomagban is küldött sugárzásmérő detektorokat, melyek három orosz modulban (Zvezda, Pirsz, MRM-2), valamint az európai Columbus modulban kerültek elhelyezésre május 17-én és 21-én. A japán csomag detektorai a Kibo modulba kerültek, szintén 17-én.

1. ábra: Az Energiatudományi Kutatóközpont Sugárvédelmi Laboratóriuma (SVL) által gyártott, passzív – energia-ellátást nem igénylő – detektorok az ISS egyes pontjain. A dátum az adott helyen jelenleg is folyó mérések megkezdésének évét mutatja.

Ez a mérési ciklus fél évig tart és még további 5 ciklus követi 2015 végéig. Az adatbázis létrehozása, amihez a NASA is hozzájárul, már elkezdődött, rövidesen megtekinthető is lesz és folyamatosan bővül, teljessé 2016-ra válik. Egy hasonló, és a most fejlesztés alattihoz majdan csatlakozó adatbázis, mely az ISS-en 2004 óta zajló Matroshka program eredményeként született (ld. korábbi híradásainkat is), és szintén bővítés alatt áll, már bárkinek elérhető a http://www.fp7-hamlet.hu címen.

Az SVL részvétele az ISS-en már hagyomány, hiszen a munkatársaink már 2001 óta végeznek ott kozmikus sugárzás és dózisméréseket, kezdetben a Zvezda modulban (BRADOS program) és 2009-től a Columbus modulban is (DOSIS program). A Columbus modulban a Német Repülési és Űrkutatási Központ (DLR) vezetésével végzett vizsgálatok érdekessége az, hogy a résztvevők kimutatták a sugárzási tér irányfüggését. A 2. ábrán a Columbus modult közelebbről is bemutatjuk, a 3. ábrán pedig illusztráljuk az irányfüggést.

2. ábra: Az ISS a haladási irányból nézve. A felvétel az ISS-től távozó Discovery űrsiklóról készült.

3. ábra: A Columbus modulban elhelyezett, 3 irányban szelektíven mérni tudó (3D) detektor által szolgáltatott, a modulban 136 napot dolgozó asztronautákat ért dózis egy napra eső értéke 2009-ben. Összehasonlításul: földi sugárveszélyes munkahelyen a maximálisan megengedett, egy napra eső dózis 55 μSv. A jobb felső sarokban a Columbus modulon a 11 piros pont jelzi a detektor egységek elhelyezkedését.

Az SVL munkatársai 2011 óta az orosz kozmonauták személyi dózisát közvetlenül is mérik egy erre a célra kifejlesztett kombinált, passzív dózismérővel, melyet a 4. ábrán mutatunk be.

4. ábra: Az EK SVL személyi dózismérője, mely szelektíven méri a galaktikus eredetű és a Napból származó különféle kozmikus sugárzást. Az orosz kozmonauták 2011 áprilisa óta ezt viselik. A Földre érkezésük után kiértékelésük Budapesten történik.

Pálfalvi József
EK SVL