Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Mítosztól a valóságig (4. rész)
(Rovat: Gagarin 50 - 2011.05.11 07:15.)

A Gagarin körüli titkolózás tetőpontját egy Grigorij Nyeljubov nevű űrhajósjelölt személye jelentette. Nyeljubov volt a szovjet űrhajóscsoport „fenegyereke”.

Egoista, individualista, a mindenben és minden áron győzni akaró természete és fizikai adottságai ugyan a legjobbak közé sorolták, de hiányzott belőle a kellő önmérséklet. Ő volt a „társaság lelke”, mindig tréfára kész, elmés viccek gyártója. Azonnal szót értett az orvosokkal, a feljebbvalókkal. Széles látókörű, gyors felfogású és gyors reflexű ember volt, a pszichológusok azonban túlságosan is egocentrikusnak ítélték ahhoz, hogy ő legyen az első. Az orvosok ugyanis tudatában voltak annak, hogy egy világtörténelmi vállalkozásnak nemcsak a végrehajtásához szükséges lelki erő, hanem az utána következő dolgok elviseléséhez is. Így lett végül Gagarin és Tyitov mögött a harmadik, a tartalék tartaléka.


Bár a tagok, különféle okok miatt állandóan cserélődtek, mindig hatan voltak a Vosztok készenléti csoportban. A felvétel valószínűleg 1961 májusában, Szocsiban készült. Első sor, balról jobbra: A. Nyikolajev, J. Gagarin, Sz. Koroljov, a Főkonstruktőr, J. Karpov, az űrhajóscsoport vezetője, Ny. Nyikityin, ejtőernyős oktató. Hátsó sor, balról jobbra: P. Popovics, G. Nyeljubov, G. Tyitov, V. Bikovszkij. (German Tyitov: Na Zvezdnih i Zemnih Orbitah, A Föld körül és a csillagokhoz, Gyetszkaja Lityeratura, 1987)

Nyeljubov azonban már 1961 kora őszén, Tyitov augusztusi repülését követően egy vasúti állomáson katonai járőrrel került összeütközésbe. A járőr három űrhajósjelöltet – Nyeljubovot, Anyikejevet és Filatyevet – igazoltatott és tartóztatott fel. Amikor az űrhajósközpont arra kérte a helyőrség parancsnokságának ügyeletesét, hogy ne csináljon „ügyet” az incidensből, és elégedjenek meg Nyeljubov bocsánatkérésével, ő nem volt hajlandó még formálisan sem elnézést kérni. Ezután az űrhajós csoport parancsnoka, Kamanyin altábornagy beosztottjainak pökhendi magatartásán feldühödve úgy rendelkezett, hogy mindhárom jelöltet töröljék az állományból. A többiek véleménye szerint Anyikejev és Filatyev túl szigorúan bűnhődtek, mert csak a társaság passzív tagjai voltak, Kamanyin azonban hajthatatlannak bizonyult.

A földi „űrvagány” a Távol-Keletre került. Egykori társai közül mind többen jutottak el a kozmoszba, és ez a tény végképp megtörte Nyeljubovot. Egyre többet nyúlt a búfelejtővel csordultig töltött pohárért, és egyre többször mesélte, hogy hajdanán ő volt Gagarin tartalékának a tartaléka. De senki sem hitt neki. Ittas állapotban érte utol a halál, a jegyzőkönyv tanúsága szerint „a Távol-Keleti Vasút Ippolitovka állomásánál a vasúti hídon az átrobogó vonat halálra gázolta.” [(Kamanyin naplója (részlet), fordította Dr. Horváth András]

A szocialista embertípushoz méltatlan Nyeljubovot a képekről is el kellett tüntetni, mintha sohasem létezett volna. A nagyfokú cenzúrázás következtében jó néhány Gagarin-kép is a retusálás áldozata lett.


A cenzor ezúttal hanyagul végezte a munkáját. Nyeljubovot eltüntette ugyan a képről, de bal kezének ujjai ott maradtak a mellette álló Tyitov bal vállán! (Sz.P. Koroljov, Nauka, 1986)


A starthelyre szállító buszban Gagarin mögött áll valaki, akinek az arcát felismerhetetlenné tették. (Emberek a világűrben, MTI-kiadvány)


Grigorij Nyeljubov csak 1986. április 8-án „nyerte vissza az arcát”. Az Izvesztyija több napos sorozatban számolt be az első szovjet űrhajóscsoportról. Elöl ül Jurij Gagarin, mögötte tartaléka, German Tyitov. Állnak: Grigorij Nyeljubov és Andrijan Nyikolajev. (APN)

Az űrrepülés alatti nagy ellentmondások egyike mind a mai napig tartja magát, még a magyar szakemberek között is. A Vosztok űrhajó Dél-Amerika feletti elrepülését – magyar idő szerint – 7 óra 22 percben, Afrika fölé érését 8 óra 15 percben adták meg az április 13-i magyar újságok. A földgömbre pillantva megállapítható, hogy az első adat hibás. Az űrhajó 7 óra 7 perckor indult Kazahsztánból kelet felé, 65°-os pályán. Egyszerűen nem érhetett negyed óra alatt a dél-amerikai kontinens fölé, mint ahogy nem tarthatott olyan hosszú ideig sem az onnan Afrika fölé vezető pálya.


A Vosztok pályája. Az időadatok világidőben (UT) vannak megadva, a magyar idő ennél egy órával több. (Kép: Sven Grahn)

A hibás adat alapján kétségbe vonni az űrrepülés tényét logikátlannak tűnik. Holott csak az a kérdés, hogy a TASZSZ adata volt rossz, vagy a magyar átírásnál vétett-e valaki hibát? Ha az előbbiről volt szó, akkor nagyon halkan tesszük fel a kérdést: ki merte volna a mégoly nyilvánvalóan rossz, de a TASZSZ-tól származó adatot kijavítani, 1961-ben Magyarországon? (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a több mint egy tucatnyi Gagarin-könyvben a jó időpont szerepel, csakúgy, mint a harmincéves évfordulóra újra kiadott TASZSZ jelentésben.


Az első üzenet a világűrből. (Esti Hírlap, 1961. április 13.)

Az Esti Hírlapban tehát a következőket olvashattuk. „Gagarin szovjet őrnagy, az első űrhajós, szerdán reggel magyar idő szerint 7.22 órakor a szputnyik-űrhajóval Dél-Amerika fölött haladt át, és rádión a következő üzenetet adta: A repülőút zavartalan, jól érzem magam.” Ha megvizsgáljuk a Vosztok pályagörbéjét, pláne ha elvégezzük a szükséges számításokat, a látott és kapott érték 7 óra 52 perc magyar idő szerint, világidőben (UT) pedig 6:52. Viszont az is rögtön kitűnik, hogy a Vosztok sohasem haladt át Dél-Amerika felett. Ez megint nem azt bizonyítja, hogy nem volt űrrepülés, „csak” annyit, hogy az űrhajó jóval odébb haladt pályáján, mint a jelentésben állott. A „forró üdvözlet, amelyet Dél-Amerika szabadságszerető népei kaptak”, többet nyomott a latban, mint holmi néhány ezer kilométeres eltérés…


Újabb üzenet a világűrből. (Esti Hírlap, 1961. április 13.)

Egyetlen korabeli leírás sem említ Vosztok-1-et, csak Vosztokot. A szovjet űreszközök számozása egyébként is sajátos szokást tükrözött: csak a sikeres felbocsátásokat lajstromozták. Egyszerűbb volt csak Vosztokot mondani, hiszen ha elismerik „jogelődnek” az előkísérletek (Vosztok) szputnyik-űrhajóit, akkor két űrhajó elvesztését is be kellett volna ismerniük. 1961-ben erről szó sem lehetett...

Szinte hihetetlen Gagarin válasza azon a bizonyos sajtótájékoztatón az egyik tudósító kérdésére: a Vosztok űrhajón egyetlen fényképező berendezés sem volt, így felvételek nem készültek, tehát nincs is mit közölni. Az, hogy volt-e fotófelszerelés, vagy csak nem működött, ma már költői kérdés. Az viszont már korántsem, hogy az öltözködő, majd beöltözött Gagarin sisakján nincs CCCP felirat! A buszba való beszállás után viszont már megjelennek a jól ismert piros betűk. Ez azt bizonyítja, hogy a Gagarinról bemutatott filmet legalább két részből vágták össze.

Schuminszky Nándor – Dr. Gál Gyula

(Folytatjuk!)

<< előző rész --- következő rész >>

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2018