Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Hírek a Schiaparelli leszállásáról
(Rovat: ExoMars, Űrszondák a Marsnál - 2016.10.22 06:15.)

A leérkezés utolsó percében megszakadt a rádióadás, és azóta sem adott életjelet magáról Marsra szálló európai szonda. Az MRO közben felvételeket készített a helyszínről.

Az európai és orosz együttműködésben folyó ExoMars 2016 program keretében október 19-én két fontos esemény miatt izgulhattak a földi irányítók, a programban dolgozó kutatók és a nagyközönség. Az egyik a Trace Gas Orbiter (TGO) szonda lefékezése és Mars körüli pályára állása volt. Ez maradéktalanul sikerült. A TGO jelenlegi elnyúlt pályáján 4,2 napos periódussal kerüli meg a Marsot, 3691 km és 101 ezer km közötti távolságban a bolygó középpontjától. Ez hibahatáron belül azonos a tervezettel. Hamarosan, novembertől a műszereinek ellenőrzése és beüzemelése következik. Jövő márciusban megkezdi a pályamagasság csökkentését szolgáló manővereit, időnként a Mars felső légkörébe merülve és ott a közegellenállás kihasználásával fékezve. A lassú folyamat egész 2017-ben tart, a végén 400 km felszín feletti magasságban húzódó, kör alakú pályát eredményezve.

A másik a kísérleti leszállóegység, a Schiaparelli érkezése volt. Az összesen hat percen át taró, hőpajzsos, ejtőernyős és rakétás fékezés magyar idő szerint 16:42-kor kezdődött (a Föld és a Mars távolsága miatt itt mindenről csak közel 10 perccel értesülhettek). A szonda rádióadásának vivőjelét az indai GMRT (Giant Metrewave Radio Telescope) rádióinterferométer-hálózattal is sikerült detektálni, illetve a Mars körül régóta keringő Mars Express szonda is regisztrálta, majd később átjátszotta a Földre. Mindkét forrásból származó információ arra utalt, hogy röviddel (alig egy perccel) a landolás előtt elhallgatott a Schiaparelli. A részletes telemeriai adatokat is tartalmazó adás a TGO közvetítésével jutott el a Földre. Annak tartalmát azóta is elemzik, hogy kiderüljön, a leszállás melyik fázisában romlott el valami. Schiaparelli elsődleges célja volt a magérkezés technikájának kipróbálása, tesztelése. Így a meglevő telemetria értékes információval szolgál az ExoMars 2020 leszállóegysége – immár egy önjáró marsi kutatólaboratórium – előkészítéséhez. Ha a Schiaparelli működőképes maradt volna a felszínen az eredetileg tervezett néhány napon át, ameddig az akkumulátorai le nem merülnek, akkor főleg a környezetről és az időjárásról gyűjtött volna adatokat a Marson.

A NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) űrszondája időközben felvételeket készített a Meridiani-síkságnak azon területéről, ahová a Schiaparelli érkezett. Ehhez egylőre az alacsony felbontású kameráját (Context Camera, CTX) használta. A korábbi és a friss képek összehasonlítása egyártelműen mutatja, hogy valami megváltozott.


Az MRO CTX első felvétele május 29-én... (Kép: NASA / JPL-Caltech / MSSS)


...a második október 20-án készült, felszíni felbontása 6 méter/pixel. (Kép: NASA / JPL-Caltech / MSSS)

A friss képen két újonnan megjelent alakzat látható. Az egyik fényes, és a Schiaparelli leszállásának második fázisában használt, 12 m átmérőjű ejtőernyő helyét jelölheti. A másik, tőle mintegy 1 km távolságban északra megjelent sötét, kb. 15 m × 40 m-es folt a feltételezések szerint a szonda becsapódásának nyoma lehet. Valószínűleg a fékezés utolsó, kilenc rakétát használó fázisában nem működött tökéletesen a rendszer, így az űreszköz a sima leszállás helyett nagy sebességgel csapódhatott a felszínbe és ekkora krátert üthetett.

Még többet lehet majd megtudni az MRO nagyfelbontású HiRISE kamerájának felvételei alapján, a jövő héten. Azokon a képeken valószínűleg fel lehet majd ismerni a menet közben, nagyobb magasságban leválasztott hővédő borítás leérkezési helyét is.

A két új alakzat a Marson 353.79° keleti hosszúságnál és 2.07° déli szélességnél található. A becsapódási hely 5,4 km-re nyugatra van a tervezett leszállóhely közepétől, ami a hibaellipszis 100 km × 15 km-es kiterjedését tekintve pontos célzásnak minősül – így legalább ez az eleme a küldetésnek rendben volt.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2020