Az űrtevékenység olcsó!
(Rovat: Európai űrpolitika, Európa igáslovai a világűrben , Az űrállomás és kontinensünk - 2016.01.27 07:15.)

Az ESA főigazgatója január 15-én évindító tájékoztatót tartott. Az elhangzottak egy részéről már írtunk, előbb stratégiai elképzeléseit vázolta, majd 2015 fontos mérföldköveit és 2016 várható eseményeit ismertette.

Jan Wörner, az ESA nyáron hivatalba lépett főigazgatója január 15-én tartotta évindító sajtótájékoztatóját.

A sajtótájékoztató harmadik részében először részletesen kitért az Európai Űrügynökség (ESA) hordozórakéta-fejlesztési programjára. Hangsúlyozta, hogy a fejlesztés nem lehet öncélú, az európai igényeket kell megismerni, és ahhoz kell hozzáigazítani a fejlesztést. Ezeket az igényeket, követelményeket öt európai ország űrminiszterei már 2014 júliusában meghatározták. A cél az, hogy az Ariane–5 és a Vega közti piaci rést kitöltsék (erre szolgál a Szojuz kouroui indítása is – B.E.), egyúttal munkát biztosítsanak az európai űriparnak (erre viszont a Szojuz kevéssé alkalmas – B.E.), de mindezt takarékosan. A takarékos fejlesztés a meglévő rakéták egységeinek felhasználásával érhető el (lásd az ábrát és korábbi cikkünket). A főigazgató szerint a teljes rakétacsalád öt éven belül kiépül, vagyis addigra elkészül az Ariane–6 mindkét változata.

Az Ariane–6 fejlesztéséhez a takarékosság jegyében felhasználják a már létező európai rakéták bizonyos egységeit.

Hosszan elemezte a rakétákkal szemben támasztott követelményeket, és a válaszok, megoldások sokféleségét. Fontos a modularitás, az egyszer vagy többször felhasználhatóság kérdése, a költségek, a környezeti hatások, és egy sor további szempont. Ezeknek a fejlesztéseknek az eredménye lesz az Ariane–6 és a Vega–C, de ezzel sem áll meg a fejlesztés, az igényektől függően fognak megjelenni a további változatok. Hangsúlyozta, hogy az Ariane–6 fejlesztésénél sikerült rendkívüli mértékű, nem kevesebb mint 50%-os költségmegtakarítást elérni (bár nem árulta el, hogy ez az 50% mihez képest értendő, de feltehetően az Ariane és Vega blokkok felhasználása nélküli fejlesztés költségéhez. Emellett nagy kérdés, hogy az adat még a fejlesztés befejeztével is megállja-e a helyét).

A fejlesztés öt éve alatt kell eldőlnie a későbbi fejlesztési irányoknak.

Előadását a Nemzetközi Űrállomás (ISS) és az emberes űrrepülés problémájával folytatta. Büszkék vagyunk arra, hogy Európa fejlesztheti az Orionhoz a létfontosságú szervizmodult. Ennél is fontosabb azonban az ISS jövőjének kérdése. Tekintettel arra, hogy ma már több mint 60 űreszközöket készítő ország van a világon, Wörner szerint szélesíteni kell az ISS-ben résztvevő országok körét. Szükség van az ISS-re mint a súlytalanságban végezhető kísérletek laboratóriumára, de távolabbra is előre kell tekinteni. Az ISS-szel kapcsolatban egy kérdésre válaszolva (miszerint az ESA az egyetlen az ISS partnerek közül, amely még nem vállalt kötelezettséget az űrállomás 2024-ig tartó működtetésére) elmondta, hogy az ISS közös infrastruktúránknak tekintendő, ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy az ESA továbbra is részt vegyen a programban, és erről meggyőzze a ma még vonakodó két tagállam illetékeseit.

Az amerikai Orion űrhajóhoz az ATV teherűrhajók megoldásainak felhasználásával Európa fejleszti az ESA szervizmodult.

Ugyanakkor az ISS ugródeszka lehet a távoli világűr felderítésére induló küldetések számára. Ezt a célt azonban egy nemzetközi összefogással létrehozandó holdbázis, Wörner szóhasználatával egy „Hold-falu” is szolgálná, amelynek számos előnyét sorolta fel. Ez azonban már az ISS utáni korszak zenéje, de a tízéves távlatot az űrkutatásban közeljövőnek kell tekinteni. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a Hold-falu közös létesítése sokkal lazább együttműködést igényelne, mint az ISS építése és üzemeltetése, inkább a tervek összehangolására, szinergiák keresésére gondolna.

Egy nemzetközi összefogással létrejövő holdbázisnak a felfedezéstől a népszerűsítésig számtalan előnye lenne.

A továbbiakban az űrtevékenység társadalmi hasznáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy az adatok hasznosításában egyre nagyobb a magáncégek szerepe. Ugyanakkor rámutatott az alapkutatás jelentőségére is, példája szerint a relativisztikus effektusok figyelembe vétele nélkül navigációs rendszereink használhatatlanok lennének, mert a helymeghatározás hibája 500 méter lenne. Emellett számos példával illusztrálta az űrtevékenység, mindenekelőtt a földmegfigyelés társadalmi hasznát.

Végül, de nem utolsósorban felvetette a kérdést, hogy nem kerül-e mindez túl sokba. Egyértelműen kijelentette, hogy az űr, azaz az űrtevékenység egyáltalán nem drága, sőt, határozottan olcsó. Európa egy főre jutó éves űrköltségvetése a példája szerint nem több tíz liter benzin áránál. A műholdas navigációra az európai polgárok fejenként mindössze egy korsó sör árát költik. Az emberes űrrepülésre fordított összeg pedig minden európai polgár számára évente annyi, mint egyetlen metrójegy ára Párizsban. Ennek szellemében Európa továbbra is kitart az űrtevékenység teljes spektrumának művelése mellett.

Ezután az ESA főigazgatója az újságírók kérdéseire válaszolt. A kérdések az ESA EU-hoz fűződő viszonyától a tudományos adatok közkinccsé tételén keresztül a Hold-falu részleteiig a legkülönbözőbb témákat érintették. Válaszait a linkben hivatkozott felvétel 50. percétől tekinthetik meg.