Beszélgetés az ESA nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetőjével
(Rovat: Európai űrpolitika, Az Űrvilágnak nyilatkoztak , Szakmapolitika - 2003.06.05 10:57.)

Az ESA PECS csatlakozási szerződés aláírása kapcsán a közelmúltban lehetőségünk nyílt arra, hogy rövid interjút készítsünk Giuseppe Giampalmoval, az Európai Űrügynökség nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatójával.

ŰRVILÁG: Mi az ESA stratégiája a következő 10-20 évre?

Giampalmo: Természetesen az ESA-nak mindíg volt valamilyen stratégiája. Ma az ESA egyik legfontosabb feladata, hogy sokkal közelebb kell hoznia a világűrt a polgárokhoz. Tehát miközben nagyon fontosnak tartjuk az űrtudomány eredményeit, hangsúlyoznunk kell, hogy mennyire fontosak azok az alkalmazások, amelyek hasznosak a társadalom számára és ráadásul még jobban is érthetőek az átlagemberek számára, mint a tudomány.

A stratégia mint kifejezés, egy másik szövegkörnyezetben is megjelenik. A világűr, illetve az űrtechikák alkalmazása mára önmagában olyan stratégiai eszközzé vált, amely segíthet bizonyos politikai célok elérésében! A legtöbbünknek az ESA-ban – ha szabad megint a kulcsszót használom – stratégiai célja, hogy felhívjuk a politikusok figyelmét arra, hogy ez és ez a helyzet, az űrtechnika itt van, és itt a Földön használható. Az űrtechnika segíthet szerződéseket betartatni, katasztrófákat megakadályozni - illetve hatásaikat csökkenteni -, környezetvédelmi célokat érvényesíteni. Az űreszközök alkalmazása javíthatja a navigáció pontosságát és biztonságát, valamint különféle gazdasági célokat is segíthet elérni. Jó példa erre a Galileo műholdas navigációs rendszer tervezete. Ebbe Európa – az USA jelentős rosszallása ellenére – azért vágott bele, mert egy nagyon fontos gazdasági területről szorult eddig ki. Annak ellenére, hogy barátok vagyunk (t.i. az Egyesült Államokkal), úgy használtunk egy rendszert (az ameikai GPS-t), hogy annak működtetésébe és fejlesztésébe nem volt beleszólásunk, és ami legalább ilyen fontos, nem élveztük annak igazi gazdasági hasznát, ami például az ipar fejlesztését illeti.

Összefoglalva tehát, van stratégiánk, de legalább ilyen fontos, hogy az űrtechnika segíthet stratégiai célok elérésében. Ez az oka például annak, hogy jelenleg dolgozunk az EU és az ESA közötti keretszerződésen, annak érdekében, hogy a két szervezet között szorosabb legyen az együttműködés.

A viszonyunk az amerikaiakkal mindig baráti volt, még akkor is, amikor nem igazán értettünk egyet. Annak idején például a Nixon-kormányzat erős nyomást gyakorolt Európára, hogy távoltartsa a hordozórakéta fejlesztéstől. Emiatt azután az Ariane rakéták kifejlesztése egy politikai döntés volt. Azt hiszem, hogy ma is kicsit hasonló a helyzet. Minél inkább igyekszik az USA meggyőzni Európa vezetését például arról, hogy a Galileora nincs szükség, annál inkább azon leszünk, hogy megcsináljuk.

Talán ezek azok a gondolatok, amik a stratégia szóról eszembe jutnak. A három pillér úgy gondolom az, hogy
· meg kell tartanunk önállóságunkat,
· segítenünk kell a polgároknak és
· növelni kell tudásunkat.

ŰRVILÁG: Milyennek látja az európai-amerikai szakmai kapcsolatok jövöjét? Hagyományos ez nagyon erősnek tűnik, hisz visszanyúlik a Spacelab kifejlesztéséig, illetve még korábbra is. Viszont Önök néhány éve komolyan nyitottak az akkori Szovjetunió felé, napjainkban Kínával erősödött meg a viszonyuk, illetve erősítik a kapcsolataikat Csehországgal, Magyarországgal, Lengyelországgal és Romániával. Valamiféle egészséges egyensúlyt keresnek?

Giampalmo: Természetesen pragmatikusak vagyunk. Nem hagyhatjuk figyelmen kivül, hogy mi történik körülöttünk, azaz a világban. Van tehát verseny is, de van együttműködés is. Példaként említeném, hogy miközben versenyzünk a hordozórakéták piacán, igyekszünk azokat a hasznos teher szempontjából lehetőleg kompatibilissá tenni. Miközben megkezdtük a Galileo-rendszer fejlesztését, és az versenyezni fog az amerikai NAVSTAR GPS műholdas navigációs rendszerrel, szakembereink folyamatosan egyeztetnek a sugárzott jelekről, hogy minél egyszerűbb legyen a vevőberendezések fejlesztése és használata. Az is nyilvánvaló, hogy ha az USA erősíti kapcsolatait Oroszországgal, akkor ezt mi is nyugodtan megtehetjük.

Most fordítsuk meg kicsit a kérdést! Miért van szükségünk nemzetközi kapcsolatokra? Vagy azért, hogy erőinket egyesítsük akkor, amikor valamire önállóan nem vagyunk képesek, vagy azért, hogy például javítsuk, növeljük tudományos ismereteinket. Jó példa erre az ESA Cluster és a kinai Double Star tudományos műholdak programjának koordinálása. Ezek ugyanazon jelenségeket vizsgálják, ám teljesen más pályáról, így az eredmények összegzése sokkal jobb térbeli képet ad. Tehát a lényeg minden esetben az, hogy legyenek kölcsönös előnyök.

ŰRVILÁG: Mi az előnye a kelet-európai bővítésnek? Számunkra, kelet-európaiak számára eléggé nyilvánvaló, hogy miért jó nekünk pl. az ESA-PECS csatlakozás. De mi az előnye ennek az ESA szempontjából? Lehet, hogy ez csak egy egyszerű politikai döntés, hisz ezek az országok amúgy is EU tagok lesznek...

Giampalmo: Teljesen öszinte leszek ebben a kérdésben. Kezdjük talán azzal, hogy az önök Olvasói számára nyilvánvalóvá tesszük, hogy az EU és az ESA két teljesen különálló, és egymástól független szervezet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az EU-ba készülő, illetve oda már felvételt nyert országok, nem lesznek automatikusan az ESA tagjai. Az EU és az ESA különböző célokkal, szabályokkal és tagokkal működő szervezetek. Természetesen van egy olyan típusú politikai hangulat, hogy amennyire lehet, az EU csatlakozó országok lehetőség szerint minél több európai szakmai szervezet munkájában vegyenek részt. Ezt kár lenne tagadni. De mi függetlenek vagyunk, és mások a játékszabályaink.

Mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy az ESA feladata előállítani eszközöket. Ennek érdekében, a befizetett tagdíjak 90%-át a befizető ország visszapályázhatja. Politikailag természetesen fenntarthatatlan lenne az, hogy mondjuk Magyarország befizet valamennyi tagdíjat és azután nem tudja a 90%-ot visszapályázni. Az egyik célunk tehát egy olyan kiegyensúlyozott helyzet fenntartása, ahol a különféle csatlakozó országok képesek saját erőiket, speciális ismereteiket és egyedi tapasztalataikat felhasználva visszapályázni ezt a 90%-ot és fejleszthetik iparukat, miközben hozzájárulnak a közös munkához. Mi az előny hosszútávon, illetve mit adhatnak az ESA PECS tagállamok az ESA-nak? Nos azt tapasztaltuk, hogy ezekben az országokban nagyon erős a kutatási szellem, amolyan alma materek. Ez mindenképpen friss vér lehet az ESA vérkeringésében. Ezért egyértelmű, hogy a négy ország csatlakozása fontos az ESA számára is.

Szentpéteri László