Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Mi van a Masat-1 társaival?
(Rovat: Korszerű oktatás, Kis űreszközök nagy szerepe , Masat-1 - 2012.03.14 07:15.)

Egy hónappal ezelőtt a Vega rakéta nem csak a magyar kisműholdat, de más európai egyetemi holdakat is pályára állított. Mi történt, mi történik azokkal?

Azt jól tudjuk a hazai hírekből, hogy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) épített első magyar űreszköz – egy 1 kg tömegű, 1 köbdeciméteres kocka, a Masat-1 – a start után egy hónappal is tökéletesen működik. Az európai Vega rakéta bemutatkozó repülése során ezen kívül még hat ugyanilyen méretű CubeSat állt alacsony Föld körüli pályára. A kb. 300 km és 1450 km között változó magasságú, közel 70 fokos hajlásszögű pályán keringő pikoműholdak pályán töltött élettartama a becslések szerint mintegy négy év lesz. Ekkor semmisülnek meg a Föld sűrűbb légkörében. De aktív működési élettartamukat nem tervezték ennyire hosszúra, a fedélzeti berendezéseik sokkal előbb elhallgatnak majd. A start után röviddel a földi vevőállomások és a világ rádióamatőrei „fülelni” kezdtek, hogy tudják-e fogni a műholdak rádiójeleit.

Az alábbiakban egy friss körképet állítottunk össze, némi internetes keresgélés után – egy kedves olvasónk ösztökélése hatására. A műholdak neveire kattintva honlapjuk is elérhető. Némelyik hasznos információval szolgál, másokon lényegében nem frissítik a híreket – talán nem függetlenül attól, amilyen helyzetben a program épp van.

A spanyol XaTcobeo első életjelei már néhány órával a felbocsátás után, február 13-án megérkeztek, amikor a műhold áthaladt Vigo városa felett, ahol a helyi egyetem diákjai készítették az űreszközt. A program célja – mint a többi egyetemi CubeSat esetén is – mindenekelőtt oktatási. A fejlesztésben részt vevő több mint 80 hallgató értékes tapasztalatokat szerez abban, hogyan kell egy ilyen űrprogramot az elejétől a végéig megcsinálni – nem csak mérnöki, de menedzselési, tervezési és tudományos szempontból is. Ezt későbbi pályafutásuk során, akár az űriparban, akár másutt helyezkednek el, jól hasznosíthatják. Ugyanakkor – szintén hasonlóan a többi CubeSathoz – itt is szerepelnek olyan újszerű technológiai kísérletek, amelyek beleférnek az adott kis tömegbe és térfogatba, de később, ha beválnak, akár új, nagyobb műholdakra is felkerülhetnek. A XaTcobeo esetén rádiós, sugárdózisméérő és napelemtábla-kinyitó kísérleteket végeznek. Honlapjuk ugyanakkor enyhén szólva nem bővelkedik friss információban...

Lengyelország első műholdja, a Varsói Műszaki Egyetemen készült PW-Sat-1 ugyancsak hamar bejelentkezett a felbocsátás után. Az ő fő fedélzeti kísérletük egy harmonikaszerűen kinyitható „nyúlvány”, amelynek felületén egyrészt napelemcellák kaptak helyet, másrészt segítségével – a légellenállás kihasználásával – hamarabb, már a pályára állítás után egy évvel a sűrű légkörbe szeretnék vezetni a műholdat. Ezzel az űrszemét hatékonyabb eltávolításának módszerét próbálják ki. Honlapjuk ugyan főleg lengyel nyelvű friss hírekkel szolgál, de a műhold egészséges, és a „farok” kinyitását hamarosan megkísérlik.

Így kell elképzelni a lengyel PW-Sat-1 műholdat a Föld körül. (Film: Paweł Sańczyk, PW-Sat)

Egy másik „első műhold”, a románok Goliat nevű, bukaresti egyetemisták által készített űreszköze kezdetben, közvetlenül a felbocsátás után csak gyenge jeleket produkált. Később sikerült adását dekódolni. Három fedélzeti berendezésének egyike egy 3 megapixeles kamera, a Föld megfigyelésére, 20-30 m-es felszíni felbontással. Emellett sugárdózis és mikrometeorit-becsapódások mérésére szolgáló műszerek repülnek rajta. Február végi információ szerint állítólag a műhold térbeli helyzetét nem sikerült stabilizálni. Honlapjukon mindenesetre a Goliat csapata nem kényezteti el az olvasókat friss hírekkel.

A Rómában készült olasz UniCubeSat-GG honlapján az utolsó hír február 24-én kelt, és arra biztatja a rádióamatőröket, hogy vegyék a műhold jeleit. A kis műholdra tervezett fő kísérlet két 40 cm-es vitorla kibocsátása, a gravitációs gradiensnek a műhold helyzetváltozására gyakorolt hatásának megfigyelése, a Földtől való távolság függvényében. A műhold helyzetét a fedélzeti gyorsulásmérő és magnetométer adatai alapján rekonstruálják az irányítók. A program állásáról azonban igen kevés információ áll rendelkezésre.

Az ugyancsak olasz, de torinói e-st@r első jeleinek vételére egy kicsit várni kellett. Az ok a feltételezések szerint az lehetett, hogy kezdetben a műhold helyzete nem stabilizálódott, az akkumulátorok nem töltődtek fel kellőképpen. Az e-st@r honlapjának olvasóit bizonytalanságban hagyják a műhold sorsát illetően. Az utolsó hír február 14-én a vivőjelek vételéről szól, de a telemetriai adatokat akkor nem sikerült dekódolni.

Végül a Montpellier-ben épült francia ROBUSTA célja intergrált áramköri egységek tűrőképességének vizsgálata volt a világűrben kapott sugárdózis hatására. A program azonban idő előtt véget ért. Kezdetben csak gyenge, pár nap múlva más semmilyen jeleket nem adott a kis űreszköz. A vizsgálatok szerint az akkumulátorok töltését végző rendszer mondta fel a szolgálatot. A sajnálatos kudarcról a műhold honlapján is értesítik az érdeklődőket.

A „pártatlan” külső szemlélő nézőpontjából elmondhatjuk, hogy a Masat-1 talán a legjobban teljesít a vele együtt felbocsátott egyetemi műholdak közül. Nem csak a program műszaki megvalósítása, de a kommunikáció is dicséretes, hiszen a magyar egyetemi műhold internetes honlapjának olvasói magyar és angol nyelven is folyamatosan friss tájékoztatást kapnak.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2018