Koronavírus és Vega
(Rovat: Európa igáslovai a világűrben, Kis űreszközök nagy szerepe - 2020.03.16 13:15.)

Az Ariane rakéták nevét sokan ismerik, de a Vega név hallatán csak az űrkutatás iránt komolyabban érdeklődők asszociálnak egy hordozórakétára.

Azt pedig csak az igazán vájtfülűek tudják, hogy az európai Vega jelentős részben olasz rakéta. Jogos tehát a kérdés, hogy az olaszországi vírushelyzet miképp érinti Európa kisebbik asztronautikai hordozórakétáját.

Mindenek előtt a soron következő startot, melyre természetesen Francia Guyanából kerül sor, a tervek szerint helyi időben március 23-án (magyar idő szerint március 24-én 2:51-kor). A jelentések szerint az előkészítés rendben halad immár két hónapja, és minden remény megvan arra, hogy az indításra a tervezett időpontban sor kerüljön. (De mégsem fog, lásd friss információnkat a cikk végén. – A szerk.) A jelenlegi helyzetben mindenképpen jó hír az is, hogy a teljes olasz szakembergárda már két hónapja (január közepe óta) Dél-Amerikában tartózkodik, így ők nyilvánvalóan koronavírus-mentesek. (Az űrközpontban dolgozók védelme érdekében egyébként – nem meglepő módon – az üzemeltetők bizonytalan időre bezárták a látogatóközpontot, megszüntették a szervezett űrközpont-látogatásokat és megtiltották, hogy a startokat a helyszínen tekintsék meg az érdeklődők.)

A márciusi startra készülő olasz Zefiro-23 fokozat a startállásban történő összeszereléskor Francia Guyanában. (Fotó: ESA / CNES / Arianespace / Optique Vidéo du CSG / P. Piron)

A mostani repülés két további szempontból is kritikus. Egyrészt ugyanis ez lesz a Vega első indítása a 2019. júliusi kudarc óta, melynek során megsemmisült az Egyesült Arab Emírségek katonai felderítő műholdja. Korábban 14 sikeres repülése volt a Vegáknak, beleértve a legelsőt is, még 2012-ben, melynek során többek között a magyar Masat-1 is pályára került. A tavaly júliusi kudarcot a vizsgálat szerint az okozta, hogy az égéstérben lévő forróság (kb. 3000 °C) meggyengítette, vagy talán kicsit át is égette a második fokozat égőterének felső (kupola) részét. Ezt mostanra természetesen áttervezték és megerősítették. Másrészt most fog debütálni az új, kifejezetten kis műholdak tömeges szállítására és kibocsátására kifejlesztett SSMS (Small Spacecraft Mission Service) „diszpenzer”.

A márciusi starttal a tervek szerint összesen 44 (!) kisebb műhold kerül pályára. Ezek integrációja az SSMS-re lassan befejeződik. Annak érdekében, hogy mindegyik a megfelelő pályára kerüljön, a rakéta végfokozata egy sor manővert fog végrehajtani, és két különböző magasságon történnek a kidobások. (Ennyi műholdat Vega rakéta még sosem indított. Az egyetlen rakétával indított legtöbb műhold rekordját egyébként az az indiai PSLV rakéta tartja, amely még 2017-ben állított pályára 107 kisebb szatellitet.) A Vega 44 műholdja közül említésre érdemes több SuperDove nagyfelbontású távérzékelő műhold a Planettől, több olyan hold, melyeket az Európai Bizottság (EC) támogatott, illetve a kanadai GHGSat.

Az SSMS szállító és kiszóró berendezésre (dispenser) szerelt 44 műhold. (Fotó: Avio)

Amennyiben ez a start rendben lesz, akkor a soron következő Vega indításra júniusban kerül sor. A biztonság érdekében, és a viszonylag szoros menetrend miatt az olasz személyzet kint marad Dél-Amerikában.

A Vegában az olasz részvétel aránya 65%, a franciáké 13%, a maradékon Belgium, Hollandia, Spanyolország, Svájc és Svédország osztozik. A négyfokozatú rakéta első három fokozata (P80, Zefiro-23 és Zefiro-9) szilárd, míg negyedik fokozata (AVUM) folyékony hajtóanyagot (aszimmetrikus dimetil-hidrazint) és nitrogén-tetraoxidot (mint oxidáló anyag) használ.

Frissítés március 16-án délután: a gyorsan változó helyzetben az a hír érkezett, hogy a francia kormány rendelkezéseihez alkalmazkodva mégis elhalasztják a Vega rakéta márciusra, illetve a Szojuz rakéta áprilisra beütemezett indításait. Ez utóbbi az Egyesült Arab Emírségek Falcon Eye-2 katonai földmegfigyelő műholdját állította volna pályára. Új startdátumokat egyelőre nem jelöltek ki, minden a járványügyi helyzettől függ.