Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Egykori krátertó nyomai a Marson
(Rovat: Curiosity - 2015.11.16 07:15.)

A Curiosity vizsgálatai alapján újra megállapították, hogy a marsi Gale-kráter mélyén valaha egy tó vize hullámzott.

A kutatók már régóta gyanították, hogy a kráter mélyén tó lehetett (sőt, azt két évvel ezelőtt a Science-ben hírül is adták, amint arról portálunkon beszámoltunk). Most, ugyancsak a Science-ben John Grotzinger (Kaliforniai Műszaki Egyetem) és közel félszáz szerzőtársa újabb bizonyítékokat sorakoztatnak fel az egykori tó létezése mellett.


A réteges szerkezetű Aeolis-hegy részlete. (Kép: NASA / JPL-Caltech / MSSS)

A kutatók olyan S-alakú üledékes területeket azonosítottak, amelyek a folyók deltáira emlékeztetnek. Véleményük szerint ezek lehetnek azok a helyek, ahol a hegyről és/vagy a kráter belső pereméről lefelé folyó víz áramlása az állóvízbe érkezve lelassult, így lerakta a hordalékát. Az üledékréteg vastagsága 1 és 4 méter között változik, amiből arra következtetnek, hogy a víz legalább 100–10 000 év közötti ideig ott maradt. Emellett helyenként nagyon vékony üledékrétegeket találtak, ami egyértelműen állóvízre utal.


Az ősi tómeder fenekén lerakódott üledék táblái, amelyek a háttérben folyamatosan mennek át a hegy rétegeibe. Az előtérben a felszínre bukkanó réteg táblái 6 méter szélesek. A háttérben látható tanúhegyek és táblahegyek lábuknál több száz méter átmérőjűek és néhányszor tíz méter magasak. (Kép: NASA / JPL-Caltech / MSSS)

Feltételezik, hogy a tavat a 2–3 kilométerrel a víz szintje fölé magasodó északi kráterperemet borító jég olvadása szolgáltatta. A jég számára viszont a hipotetikus északi óceánból érkező, és hó formájában lehulló víz jelenthette az utánpótlást. Azt is megállapították, hogy a víz nem özönvízszerűen borította el a területet, hanem mérsékelt sebességű, néhány deciméter mélységű, folyamatos áramlással érkezett.


Az 5 km magas Aeolis-hegy a 154 km átmérőjű Gale-kráter közepén, a Mars körül keringő űrszondák által készített felvételek és magassági modell felhasználásával. (Kép: NASA / JPL-Caltech / ESA / DLR / FU Berlin / MSSS)

A Gale-kráterben egykor hullámzó tó létezésének fenti értelmezése nehézséget jelent a Mars klímáját modellező kutatóknak. Robin Wordsworth (Harvard Egyetem) nehezen tartja elképzelhetőnek a tartós vízfolyások létezését, nem is beszélve az azokat tápláló óceánról. A Naptól távoli Marson a 3 milliárd évvel ezelőtt a mainál halványabban sugárzó Nap még az üvegházgázok segítségével sem tarthatott fenn tartósan meleg és nedves környezetet a klímakutató véleménye szerint.

Abban viszont a két szakember egyetért, hogy az éghajlati tényezők kedvező összejátszásának következtében legalább rövid időszakokban kialakulhattak a tó létezésének kedvező éghajlati viszonyok. Ez viszont azt az érdekes kérdést veti fel, hogy elegendő lehetett-e egy vagy több ilyen átmeneti időszak ahhoz, hogy mikrobák telepedjenek meg a környéken.


Számítógéppel generált kép a Gale-kráterről és a közepén magasodó Aeolis-hegyről (Aeolis Mons), észak felől nézve. A 20 km hosszú, 7 km széles, kék ellipszis a Curiosity kijelölt leszállóhelyét mutatja. A kráter belsejében, a hegy lábánál elterülő sík vidék megnevezése is az egykori vizes eredetre utal (palus = mocsár). (Kép: NASA / JPL-Caltech / ASU / UA)

A Science hivatkozott cikke megemlíti, hogy a Gale-kráter közepén magasodó Aeolis-hegyet az amerikaiak gyakran, nem hivatalosan Mount Sharp-ként, azaz Sharp-hegyként emlegetik. A kettősség onnan származik, hogy a NASA 2012 márciusában önkényesen Robert P. Sharpról (1911–2004), a földi és a marsi felszínformákat kutató neves amerikai geológusról nevezte el a hegyet. Ezzel szemben a planetológiai névadásokban egyedül illetékes Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) alig két hónappal később Aeolis-hegynek nevezte el a képződményt. Ugyanakkor, mintegy „kárpótlásul”, egy közeli krátert Robert Sharp-kráternek neveztek el. A tudós keresztneve azért szerepel a kráter nevében, hogy nehezebb legyen összetéveszteni a holdi Sharp-kráterrel, amelyik viszont Abraham Sharp (1653–1742) angol matematikusról és csillagászról kapta a nevét.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2018