A második fúrás
(Rovat: Curiosity, Spirit és Opportunity - 2013.05.30 07:15.)

A NASA Curiosity rovere küldetésének 279. marsi napján (földi időszámítás szerint május 19-én) elvégezte a második kőzetfúrását.

A Cumberland fantázianevű szikladarabból nyert kőport az önjáró marsi laboratóriumon levő műszerekkel elemzik. A vizsgálatok legfőbb célja az első, a mostanitól mindössze 3 m-es távolságon belül található, John Klein nevű sziklából vett mintával való összehasonlítás, az akkori eredmények megerősítése. Az űreszköz programja során szerves anyagokat keresnek, amelyek egy esetleges korábbi marsi élet feltételei lehettek. A Curiosity egy hónapos kényszerpihenő után lendült újra munkába. A szünet oka a kommunikáció leállása volt, mivel áprilisban a Nap a Föld és a Mars közé került.

A 66 mm mélységű, 16 mm átmérőjű lyuk, a roborkaron levő MAHLI (Mars Hand Lens Imager) kamera felvételén. (Kép: NASA / JPL-Caltech / MSSS)

A Cumberland szikla kívülről hasonlóan néz ki, mint az első, februári fúrás helyszíne, a John Klein. Mindkét szikla egy sekély mélyedésben (Yellowknife Bay) fekszik, ahol a kutatók feltételezése szerint egy ősi folyórendszer végződött. Az első, igazolásra váró eredmények azt mutatták, hogy a hely alkalmas lehetett mikrobiális életre a bolygó történetének egy korai időszakában. A Curiosity a tervek szerint még néhány hétig állomásozik itt, majd tovább halad távolabbi célja, az Aeolis Mons felé. A hegyhez közeledve azt remélik, hogy még nagyobb eséllyel találhatnak majd akár összetettebb szerves molekulákat az ott gyűjtendő mintákban.

Eközben a Mars egy másik pontján a veterán Opportunity rover az Esperance nevű sziklát vizsgálta. Az itt bemutatott hamis színezésű kép középső részén, felül látható darabot röntgenspektrométerrel (Alpha Particle X-ray Spectrometer, APXS) vizsgálva a vártnál nagyobb mennyiségben találtak alumíniumot és szilícium-dioxidot, viszont a kőzet viszonylag kevés kalciumot és vasat tartalmazott. Az Opportunity által az elmúlt több mint kilenc év során kutatott mintákhoz képest jelentős eltérést azzal magyarázzák, hogy a szóban forgó kőzetdarab egykor vizes környezetben volt. A képet három hullámsávban, március 28-án készült felvételekből állították össze. (Kép: NASA / JPL-Caltech / Cornell / Arizona State University)