Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Egy evőkanálnyi kőpor
(Rovat: Curiosity - 2013.02.22 07:15.)

A Curiosity első marsi kőzetfúrásából származó minta készen áll a részletes elemzésre.

A robotkar végén levő fúróberendezés volt az utolsó jelentős műszeregyüttes, amit használatba vettek a tavaly augusztusban a Marson landolt önjáró laboratóriumon. Eddig még egyetlen űrszonda sem gyűjtött felszín alatti kőzetmintát a Marson (sőt valójában a Földön kívül sehol másutt a Naprendszerben nem fúrtak még kőzetet). Ennek a jelentősége, hogy most olyan anyag került a rover birtokába, amely nem volt kitéva a marsfelszíni időjárási körülményeknek. A következő lépés a kanálnyi minta tüzetes kémiai elemzése lesz. A Curiosity fő tudományos célja a Mars korábbi vagy jelenlegi „lakhatóságának”, vagyis az életfeltételek meglétének a megállapítása.


A nemrég (február 8-án) a John Kleinről elnevezett helyen vett minta – a képek tanúsága szerint világosszürke színű kőpor – mostanra bekerült a Curiosity mintagyűjtő lapátjába. Előtte óvatosan összerázták és szitálták az anyagmintákat kezelő rendszerben (Collection and Handling for In-Situ Martian Rock Analysis, CHIMRA). A következő napokban még tovább szitálják, hogy 150 μm-nél nagyobb szemcsék ne maradjanak benne. A finom por egy része ezután a CheMin (Chemistry and Mineralogy) berendezésbe kerül, ahol meghatározzák ásványi összetételét. Emellett a SAM (Sample Analysis at Mars) műszeregyüttessel szerves anyagok jelenlétére utaló jeleket keresenk majd. Ezek az élethez – legalábbis az itt a Földön ismert formájához – feltétlenül szükségesek.

A fúrás és mintagyűjtés folyamata eddig teljesen sikeresnek bizonyult. A szitálás előre kitervelt módszerén azonban elővigyázatosságból változtattak. A kaliforniai JPL-ben (Jet Propulsion Laboratory) ugyanis az egyik földi tesztberendezéssel gondok akadtak. A hegesztések nem tűntek teljesen megbízhatónak, igaz, hogy a becslések szerint így is legalább egy évvel túlélnék a Curiosity két évre tervezett névleges élettartamát. A másik tesztpéldányt rendben találták. Mindenesetre inkább igyekeznek kímélni a Marson dolgozó egységet, amivel eddig egyébként semmi baj nincs. Így csak akkor és annyi időn át használják, amikor és ameddig feltétlenül szükséges.


A 150 μm-es lyukú szita, szélén nyíllal megjelölve a hely, ahol az intenzív igénybevételnek kitett egyik földi próbapéldányon elvált a tartókeretétől. (Képek: NASA / JPL-Caltech / MSSS)

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2020