Mély tavak és fantomtavak a Titan felszínén
(Rovat: Cassini, Távoli világok kutatói - 2019.04.26 07:15.)

Mielőtt a NASA Cassini-űrszondája örökre elhallgatott volna a Szaturnusz sűrű felhői között, 2017-ben még egyszer elrepült a bolygó legnagyobb holdja, a Titan mellett.

Ez a távoli világ az egyetlen olyan hely a Naprendszerben a Földön kívül, ahol a felszínen nagy kiterjedésben folyékony halmazállapotú anyag van jelen. Azonban ez az anyag nem a víz, mint ahogy sokan elsőre gondolnák. A Titan felszínén folyékony metán és etán van. De pont ezek a tavak és a tengerek teszik ezt a holdat Naprendszerünk egyik legérdekesebb helyévé. Ráadásul a kutatók csak napjainkban kezdik megérteni, hogyan változnak a tengerek és a tavak, követve a Szaturnusz évszakainak változását.

A Cassini Titan körül tett utolsó útja során kiderült, hogy az északi féltekén lévő tavak némelyike elérheti az akár 100 m körüli mélységet is, ennek ellenére felszíni területük kicsi és magas hegyek tetején találhatóak. Ezen tavak alakja és elhelyezkedése határozottan emlékeztet a Földön található karsztos tavakhoz. A Földön a karsztos tavak esetében, amikor a víz elfogy, végül összeomlik az alapkőzet. A Földön ez a folyamat vízzel és mészkővel játszódik le, de a Titanon a víz szerepét a folyékony metán tölti be, míg a mészkőét a hold felszíni rétegét felépítő jeges szerves anyagok. A kutatások eredményeit részletező szakcikk a Nature Astronomy folyóiratban jelent meg áprilisban.

A Titan tavai és tengerei az évszakokkal változnak. (Kép: NASA / JPL-Caltech / University of Arizona / University of Idaho)

Egy másik tanulmányban, amelyet szintén a Nature Astronomy hasábjain publikáltak, egy másik kutatócsoport ismertetett egy általuk felfedezett jelenséget a Titan északi féltekéjén, amit ők egyszerűen „fantomtavaknak” neveznek. Egyes tavak korábbi Cassini-adatok alapján jelen voltak a hold felszínén, majd később egyszerűen eltűntek. A tudósok azt feltételezik, hogy ezek a tavak sekélyek, és a Titanon az évszakváltás következtében egyszerűen kiszáradtak és eltűntek. A Titan – a Szaturnusszal együtt – 30 év alatt kerüli meg a Napot, emiatt az évszakok is jóval hosszabbak, mint a Földön. Mivel a Cassini 13 évet töltött a Szaturnusz rendszerének tanulmányozásával, kiváló lehetősége volt megfigyelni, ahogy az északi félteke melegebbé vált a nyár kezdetével, míg a déli féltekén beköszöntött a tél.

Mindkét tanulmány rávilágít arra, hogy a Titanon komplex metánciklus zajlik, amit a kutatók még mindig nem teljes mértékben értenek. A Föld vízciklusához hasonlóan a metán a Titan légköre, felszíne és a felszín alatti közeg között ciklikusan vándorol, és befolyásolja ezt a ciklust az évszakok és a hőmérséklet is.. A Földön kívül ez az egyetlen hely, ahol a tudósok ezt a bonyolult körfolyamatot ilyen nagy skálán tanulmányozhatják. Biztosan folytatják a Cassini adatainak tanulmányozását, amíg a Szaturnuszt nem látogatja meg egy új űreszköz.