Az utolsó felvonás
(Rovat: Cassini, Távoli világok kutatói - 2016.12.06 07:15.)

November 29-én a Cassini 125., utolsó előtti alkalommal elrepült a Titán mellett. A Szaturnusz legnagyobb holdjának lendítő hatása áttérítette majdnem végső pályájára.

A NASA Cassini űrszondája immár több mint egy évtizede kering a Szaturnusz körül. A küldetés kronológiáját a korábbi cikkünkben bemutatott infografika foglalja össze. A bolygó legnagyobb holdja, a Titán melletti 125. elrepülés jelentette a küldetés utolsó felvonásának kezdetét. A Cassini 3158 km-re repült el a Titántól, ami elég volt ahhoz, hogy az űrszonda a gyűrűrendszer síkjával 60°-os szöget bezáró pályára álljon át, amelyen jövő áprilisig 20 keringést végez a Szaturnusz körül. Ezen az úgynevezett „gyűrűket súroló pályán” (ring-grazing orbits) amikor legközelebb jár a bolygóhoz, akkor 1000 km-re megközelíti a legkülső, F jelű gyűrűt. Az új pályán olyan holdak is „útba esnek”, amelyek megközelítésére eddig nem volt lehetőség. A Cassini első célpontja december 18-án a Pandora nevű, mindössze 82 km-es holdacska lesz. A közvetlenül a gyűrűrendszer külső pereménél keringő Pandorát 13 800 km-re fogja megközelíteni.

Fantáziarajz a Szaturnusz gyűrűit súroló pályáján keringő Cassini szondáról. (Kép: NASA / JPL / Cassini)

A Cassini a Titán melletti elrepülése másnapján, november 30-án érte el új pályája apocentrumát, vagyis Szaturnusztól legtávolabbi pontját. Ez egyébként a szonda 251. keringése a Szaturnusz körül, 2004-es, bolygó körüli pályára állása óta. A gyűrűk síkját először december 4-én, vasárnap 13:09 világidőkor keresztezte. A pálya pericentrumában (Szaturnuszhoz legközelebbi pontjában) a küldetés során 183. alkalommal, egyben utoljára beindítják a Cassini főhajtóműveit. Ettől kezdve a szükséges apróbb pályakorrekciókat már csak a manőverhajtóművekkel végzik.

Cassini pályái küldetése „napfordulós szakasza” eddigi részében (kék) és a mostantól áprilisig tartó időszak „gyűrűket súroló pályáin” (sárga). (Animált kép: NASA / JPL / Cassini)

A 60°-os inklinációjú pályáról a Cassini részletes képeket készíthet az északi pólus vidékén látható, hatszög alakú légköri képződményről. A gyűrűk síkjának minden egyes keresztezésekor rádióhullám-terjedési kísérleteket végeznek. A küldetés végső fázisára és a közvetlen légköri mintavételezésre készülve pontosan megméri, meddig terjed a bolygó légköre. Még egyszer lehetősége nyílik az Enceladus gejzírjeinek megfigyelésére. Közelről figyelheti meg a vöröses csíkozású Thetyst, valamint eddig nem látott képeket közvetíthet négy ún. terelőholdról (Pan, Pandora, Atlas és Daphnis). A Pan és a Daphnis mellett januárban, illetve márciusban repül el, mindkettőtől körülbelül 22 000 km-re.

A Cassini gyűrűket súroló pályáját és a várható eredményeket bemutató animáció (Forrás: NASA JPL)

A helyzet áprilisban még izgalmasabbá válik. Akkor közelíti meg utoljára, 126. alkalommal a Titánt. A közelrepülés a mostaninál is merészebb pályára téríti a Cassinit, ez lesz a „nagy finálé” 22 keringése. Ettől kezdve pályája pericentrumában berepül a Szaturnusz felhőtakarója teteje és a legbelső gyűrű közötti, mintegy 2000 km széles résbe. Ha a kockázatos vállalkozást túléli, akkor szeptember 15-én belép a bolygó légkörébe, ahol megsemmisül. Ezzel egyelőre beláthatatlanul hosszú időre véget ér a Szaturnusz űrszondás megfigyelése.

A Szaturnusz és kiterjedt gyűrűrendszerének részlete, balra lent a Mimas. (Kép: NASA / JPL-Caltech / Space Science Institute)

A Prometheus a külső F-gyűrűvel. (Kép: NASA / JPL-Caltech / Space Science Institute)