Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Már csak egy év…
(Rovat: Cassini, Távoli világok kutatói - 2016.09.17 07:15.)

...van hátra a Cassini több mint egy évtizedes küldetéséből. Ebből az alkalomból adjuk közre a küldetés legfontosabb eseményeit összefoglaló infografikát.

Sőt az odaúttal együtt a küldetés kis híján két évtizedig tart. A Cassini–Huygens szondapárost 1997. október 15-én indították Cape Canaveralről. Miután kétszer elrepült a Vénusz (1998-ban és 1999-ben) illetve egyszer a Jupiter mellett (2000-ben), olyan sebességre gyorsult fel, hogy már 2004-ben elérte a Szaturnuszt. 2004. július 1-jén hajtották végre azt a pályamódosító manővert, amellyel keringési pályára állt a bolygó körül. Az ezt követő időszak eseményeit foglalja össze a bemutatott grafika.


A Cassini-szonda Szaturnusz körüli küldetésének legfontosabb eseményei (bővebb magyarázat a szövegben). (Kép: Wikimedia, NASA / JPL-Caltech / David Seal)

A grafika első sorában látható, hogy a küldetés három szakaszra oszlik. Az alapszakasz (Prime Mission) a pályára állástól négy évig, 2008 nyaráig tartott. Ezután a NASA kétszer hosszabbította meg a küldetést. A 2010. októberig tartó „napéjegyenlőségi szakasz” (Equinox Mission) idején a Nap nagyjából a gyűrűrendszer síkjában világította meg a bolygót. Az ezt követő „napfordulós szakasz” (Solsitce Mission) 2017. májusig tart, ekkor lesz a nyári napforduló a Szaturnusz északi félgömbjéről nézve. Ezután már csak a „nagy finálé” (The Grand Finale) lesz hátra, amikor az időközben poláris pályára áttérő Cassini körülbelül hat napos keringési idővel 22-szer megkerüli a Szaturnuszt, majd szeptember 15-én belép a bolygó légkörébe, ahol megsemmisül.

Visszatérve a grafikára, a küldetés fő szakaszai alatt a küldetés évét (földi nyártól nyárig), illetve a megfelelő naptári évet látjuk. A következő adat az adott évben végzett Szaturnusz körüli keringések száma, ami a holdak minél pontosabb megközelítése érdekében végrehajtott rendszeres pályamódosítások miatt évről évre változik. Igazán jelentős emelkedést csak a küldetés utolsó évében találunk, amikor a szondával a repülésirányítók minden korábbinál közelebb merészkedtek az óriásbolygóhoz. Lejjebb azt látjuk, hányszor közelítette meg az adott működési évben a Cassini a Titánt, az Enceladust illetve az apróbb holdakat. Az első oszlopban feltüntették az ESA Huygens-szondájának sima leszállását a bolygó legnagyobb holdjára, a Titánra. Az utolsó oszlopban a „nagy finálé” eseményeit jelölték, a legalsó sorban pedig a bolygó Naphoz viszonyított helyzete látható. Erről az is leolvasható, hogy a Cassini nem egészen fél szaturnuszi éven keresztül kutatta a bolygót és holdjait.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2018