Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Elárasztott kanyonok a Titánon
(Rovat: Cassini, Távoli világok kutatói - 2016.09.11 07:15.)

A Cassini-szonda radarmérései folyékony metánnal elárasztott árokrendszert találtak a Szaturnusz legnagyobb holdján.

A Szaturnusz Titánja sokban hasonlít a Földre: tengerek, delták, dűnék, sőt még köd és eső nyomait is felfedezték. A leglényegesebb különbség viszont az, hogy a Titánon olyan hideg van, hogy a vízjég kőkeményre fagy, a felszínén csak a szénhidrogének – elsősorban a metán – fordulnak elő folyékony halmazállapotban.

A planetológusok tudják, hogy a Titán tavait metán, etán és talán más, hasonló vegyületek alkotják. A holdon kanyargós, folyóknak látszó, több száz kilométer hosszú csatornákat is felfedeztek. Az egyik ilyen képződmény, a Vid Flumnia, a Titán második legnagyobb tavához, a Ligeia Maréhoz kapcsolódik. Az árkok a radarképeken sötétnek látszanak, ezért a kutatók egy ideje már gyanították, hogy a kanyonokat folyadék tölti meg. Sejtésüket azonban eddig nem tudták bizonyítani.


A Ligeia Mare a második legnagyobb tó a Titánon. A tó jobb oldali öbléből indul ki a sok száz km hosszan kanyargó, mély szurdok, a Vid Flumina. (Kép: NASA / JPL-Caltech / ASI / Cornell)

A Római Egyetem kutatóinak most ez sikerült. A Cassini radarmérései alapján a kutatók megmérték az alakzatok mélységét. Megállapították, hogy a kanyargós, sötét vonalak valójában meredek oldalfalú, mély kanyonok, mélységük helyenként eléri az 570 métert. A kanyonok mélyén sima, feltételezhetően folyékony felszínt találtak, de a folyadék mélységét egyelőre nem ismerik.


A kutatók a Titán felszínéről visszaverődő radarjelek segítségével becsülték meg a kanyon mélységét. Cikkük a Geophysical Research Letters folyóiratban jelent meg. (Kép: V. Poggiali et al.)

A folyadékkal telt Vid Flumina főága és mellékágai a tengerszinten – vagyis a Ligeia Mare szintjén – fekszenek, még a tó partjától több száz kilométer távolságban is. Néhány további oldalág viszont a tengerszint fölött fekszik, vagyis azokból a folyadék a hálózatba ömlik. Mivel a kanyonok keskenyek és mélyek (oldalfalaik legalább 40 fokos lejtésűek), ezért valószínűleg hosszú idő alatt, fokozatosan vájódtak a felszínbe. Kialakulásuk mechanizmusára a kutatók két elképzelést vetettek fel. Az egyik szerint régebben a tengerszint mélyebben volt, ami arra késztette az áramlást, hogy egyre mélyebbre vágódjék, hogy elérje a tavat. A másik szerint a tektonikus erők megemelték a terepszintet, mint ahogyan az a Földön a Colorado folyó Grand Canyonja esetében történt. (Összehasonlításképpen: a Grand Canyon a legmélyebb pontján a peremétől a folyóig 1829 méter mély, vagyis az égitest méretéhez képest a Vid Flumina mélyebb a Grand Canyonnál.)


A Cassini felvételeiből összeállított mozaik a Titán északi pólusa vidékéről. A zöld keretben látható a Ligeia Marénak az a része, ahonnan a folyadékkal töltött kanyonok kiindulnak. (Kép: NASA / JPL-Caltech / ASI / USGS)

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2018